A bűnügyi vígjáték azokban a legendás időkben játszódik, amikor még létezett a betyárbecsület, mely az alvilág meg a rendőrség közötti erkölcsi normaként is funkcionált. A rablóból pandúrrá lett Fernand felügyelő most azt a feladatot kapja egykori cimborájától, hogy védje meg a lánya vagyonát az ellenséges bandától. Ez a bizonyos vagyon egy lepusztult csehó és egy illegális szeszfőzde. A felügyelő nem is sejti, milyen bonyodalmak lavináját indítja el jószándékú beavatkozásával.

Egy özvegy takarítónő az 1950-es évek Londonjában, őrülten beleszeret egy divatos Dior ruhába, és úgy dönt, hogy kell neki egy olyan ruha. Mindent megtesz, hogy előteremtse az ehhez szükséges pénzt, majd miután ez sikerül, nekivág a párizsi kalandnak.

A kis boszorkány még csak 127 éves - túl fiatal ahhoz, hogy nagy boszorkány legyen. Bár még tiltott a számára, Walpurgis éjjel részt vesz a Boszorkányok táncán. Büntetésből egy évig kell a Varázslások nagy könyvét tanulnia, aztán majd eldöntik, mi lesz a sorsa. A kis boszorkány elhatározza, hogy ő lesz a legjobb boszorkány, amiben a beszélő hollója, Abraxas segít neki. Rájön, mennyivel jobb segíteni az embereken, mint bosszantani őket. Emiatt gyanús lesz a félelmetes Rumpumpel szemében.

Tibbe, A Killendoorni Hírlap kedves, jó tollú újságírója nagy bajban van: a főszerkesztő megfenyegette, hogy kiteszi a szűrét. Tibbe ugyanis ahelyett, hogy a helybéli szenzációkat venné a tollára, javarészt a macskákról ír, akiket mellesleg nagyon szeret. Ám mostantól igazi híreket kell produkálnia. Miközben búsan ballag hazafelé a szerkesztőségből, az egyik fa ágai közt megbújva - láss csudát - egy csinos, kiskosztümös fiatal lányt pillant meg. Tibbe lesegíti a lányt fáról, sőt szállást is ad neki. Amióta Minus - mert így hívják a lányt - felbukkant Killendoornban, bizony furcsa dolgok történnek errefelé. Tibbének van miről tudósítania. De ki is ez a titokzatos teremtés, Miért viselkedik olyan különlegesen? Miért a háztetőn át közlekedik és miért alszik egy dobozban összegömbölyödve?

Ruth (Melanie Lynskey) teljesen átlagos, középkorú, fehér, amerikai nő. Szociális dolgozóként tengeti mindennapjait, és egy Sam Mendes által lefestett kertvárosra csak nyomokban hasonlító, romos, lepukkant környéken él magányosan, és egy nála is idősebb autót hajt. Zavarja az emberi butaság, a nemtörődömség, aggasztja, hogy mennyire rossz irányba tartanak a dolgok, olyannyira, hogy emiatt már a depresszió jeleit mutatja. Egy nap aztán arra ér haza, hogy lakását kirámolták, ami annyira felbosszantja, hogy a tehetetlen rendőrség helyett saját maga ered a betörők nyomába.