Az oroszlánok és hiénák ádáz harcáról eddig viszonylag keveset tudtak a biológusok. A legendás természetfilmes házaspár, Derek és Beverly Joubert munkássága azonban e téren is változást hozott, felvételeik lenyűgöző betekintést adnak a két faj rivalizációjába.
A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".
Woody Allen ezúttal "idegen" területre merészkedik: Csehov tollára és Bergman kamerájára méltó drámát készített egy amerikai középosztálybeli család lassú széthullásáról. A középpontban három amúgy is súlyos problémákkal küzdő nővér áll, akik tehetetlenül szemlélik, hogy apjuk elválik lelkibeteg anyjuktól, s új kapcsolatot kezd. Az eladdig harsány poénokkal teletűzdelt vígjátékok szerzőjének elkönyvelt rendező ezzel a kortárs drámák területére tett kiruccanásával először mutatta meg a közönségnek a megszokottól gyökeresen eltérő, "véresen komoly" arcát. (port.hu)
Pecás, Csilla és Dagi egy este megszöknek otthonról és a tengerparton egy hóbortos tudós elrejtett laboratóriumára bukannak. Mindenféle kotyvalékok fortyognak az asztalon, a legkülönösebb az az itóka, amely tengeri élőlényekké változtatja az embert. Hogy, hogy nem, egy csepp bizony lecsúszik a szegény kis Csilla torkocskáján, és rögvest magával ragadja egy hívatlan hullám. Bátyja önszántából követi a kis tengeri csillagot halacska képében, és kis csapatuk hamar kiegészül a medúzává változott Dagival, okulárés unokatestvérükkel. A varázslat ellenszere is valahol a tenger mélyén pihen, ezt kell felkutatniuk hidegvérűvé vált hőseinknek, míg a víz felett a lelkiismeretfurdalástól gyötört Krill professzor és a kétségbeesett szülők próbálkoznak a lehetetlennel, megtalálni három pici lényt a hatalmas tengerben.
A középkorú házaspár életét, kapcsolatát alapjaiban rengeti meg kisgyermekük halála. Miközben szeretkeztek, a kicsi a másik szobában kizuhant az ablakon, és halálra zúzta magát. A feleség kórházba kerül, de a terapeuta férj kihozza őt, azt remélve, hogy segíteni tud rajta. Hogy szembesítse az asszonyt a félelmeivel, az Édenbe, az erdőben lévő távoli kis házukba mennek, ahol annyi boldog nyarat töltöttek. A dolgok azonban másként alakulnak. A természet sötét erői átveszik az irányítást, az asszonyon egyre jobban elhatalmasodik az őrület.
A Tűzgyűrű lélegzetelállító közelségből mutatja meg a vulkánok krátereit és az egész csendes-óceáni partvidéket megrázó földrengéseket. A mérhetetlen vulkáni erőkről, a Szent András törésvonalmentén élő közel félmilliárd embert nap mint nap fenyegető földmozgásokról készült díjnyertes filmet a világ IMAX mozijaiban milliók láthatták lenyűgözve.
Észak-Amerika leghírhedtebb ragadozóinak egyikekét olyan közeli és ritkán látható felvételeken kísérhetjük nyomon, amelyeket a tengerentúli kontinens legendás nemzeti parkjaiban (Yellowstone, Montana, Idaho, Alaszka és Québec) sikerült lencsevégre kapni. Nyolc hónap alatt 45 kilométernyi filmet használt fel a "Farkasok" héttagú stábja David Douglas díjnyertes rendező vezénylete alatt, hogy kamerájukkal megörökíthessék ezeknek a szívós állatoknak a visszahúzódó életét. Munkájuk eredményéből kiderül, hogy a farkasok újra nagyobb szerephez jutnak közvetlen környezetünkben a sikeres újratelepítési kísérleteknek és a megváltozott éghajlati körülményeknek köszönhetően. Érdemes tehát megnézni, kik ólálkodhatnak nemsokára a kertek alatt...
Ez a film a Föld utolsó nagy vadonjába kalauzol el. A leghidegebb, legszárazabb és legszelesebb kontinensre, az Antarktiszra. Két fontos élőlény él ezen a zord vidéken: állatok és tudósok.
Az esőerdők mélye – hasonlóan az óceánok örök sötétségbe burkolózó világához, vagy éppen az Antarktisz jégsivatagához – egészen a legutóbbi évtizedekig a Föld fehér foltjaihoz tartozott. Felfedezésük azonban megkezdődött, rögtön azután, hogy a tudomány felismerte jelentőségüket a Föld ökoszisztémájában. A filmben láthatjuk a kutatók sokszor elképesztően kockázatos kísérleteit, hogy közel férkőzzenek a talajtól sokszor harminc-negyven méterre, az esőerdők lombkoronájában nyüzsgő madarak és kisemlősök világához. Fantasztikus közelképek segítségével figyelhetjük meg a talajszinthez közeli párás félhomályban rejtőzködő, változatos formájú, színű és alakú rovarok életét. Megtudhatjuk, miért tartják a tudósok és a környezetvédők fontosnak, hogy felhívják a figyelmet az esőerdők pusztulására, és miért olyan fontos a megmentésük az emberiség, a Föld jövőjének szempontjából.