Egy gyakorlott tolvajbanda fegyveres rablást követ el egy gyémántraktárban. A rendőrség meglepően hamar a helyszínre ér, ezért felmerül a gyanú, hogy valaki a banda tagjai közül besúgó. A cselekmény a rablás elkövetése után indul, és egy-egy visszatekintő jelenetben idéződik fel az azt megelőző időszak, a bűntett kitervelésének fázisa, illetve ily módon ismerjük meg magukat a szereplőket is.
Vannak filmek, amelyek beépülnek életünkbe, hiába változik az idő, az ízlés és a technika, kopásmentesen szépek maradnak, akárcsak legigazabb emlékeink. Ha csak úgy véletlenül meghalljuk Nino Rota filmzenéjének azt a bizonyos feledhetetlen dallamát, máris felidéződik bennünk a megrázó, mégis felemelő történet az édes, bolondos, csupa lélek Gelsomináról, az erőszakos, durva érzelmeket megvető Zampanóról, meg a mindentudó bolondról, aki megtanítja Gelsominát arra a bölcsességre, hogy minden létezésnek értelme van itt a földön.
Dogville városa a Sziklás-hegységben található, annak az útnak a végén, amely az elhagyott ezüstbányához vezet. Dogville lakói jó és becsületes emberek, akik szeretik a városukat. A településen az a ház a legszebb, amelyben Tom él. Egy este Tom puskalövéseket hall a völgyből. Tom leül egy padra, hogy elgondolkodjon a történeteken, amikor Moses, a kutyája ugatni kezd, és az ugatás úgy hangzik, mintha fel akarná hívni valakire a figyelmet. Ez a valaki Grace, aki nem térképről választotta a helyet, hogy látogatást tegyen itt, Tom mégis rögtön úgy érzi, hogy a nő ide tartozik. Egy teherautónyi fegyveres üldözi a szépséges menekülőt, Tom elbújtatja Grace-t, és azt mondja a gengsztereknek, hogy nem tapasztalt semmi rendkívülit. A másnapi városi találkozón beszámol a meglepett dogville-ieknek az előző este történtekről, majd lemegy a bányába, ahová elbújtatta Grace-t, és kihozza a napfényre. A városiak úgy döntenek, hogy a nő két hétig maradhat Dogville-ben...
Jake és Elwood Blues a két fehér csirkefogó él-hal a blues zenéért. A fekete öltönyös, fekete kalapos, sötét napszemüveges duó életében eljött a pillanat, hogy minden bűnük megbocsátást nyerjen. Megtudják, hogy le akarják bontani az árvaházat, ahol ők is nevelkedtek. Mary nővér hiába fohászkodik Istenhez, itt már csak egy köteg dollár segíthet. A Blues-fivérek elhatározzák, hogy összetrombitálják a régi bandájukat. Azután néhány fellépéssel elég pénzt szereznek ahhoz, hogy segíteni tudjanak a nővérnek. A dolgok azonban nem egészen úgy alakulnak, ahogy kellene.
A második világháború alatt egy csapat amerikai katona kerül össze a hírhedt német 17-es fogolytáborban, a Stalag 17-ben. Többnyire azzal töltik az idejüket, hogy azon mesterkednek, hogyan segíthetnének egymásnak megszökni. De amikor két rabot megölnek egy szökési kísérlet közben, nyilvánvalóvá válik, hogy spicli van közöttük. William Holden Oscar-díjat kapott a cinikus, éles nyelvű katona alakításáért, aki azzal tölti az idejét, hogy svindliket eszel ki, és különleges előjogokért seftel a németekkel.
A polgárháborúnak vége. Az egykori hős, Nathan Algren nem találja a helyét a békés, egyre praktikusabb országban. A vakmerőség, az önfeláldozás, a hűség - az ő katonaerényei - itt már értéktelenné váltak. Ebből az állapotból egy sok pénzzel kecsegtető ajánlat mozdítja ki. Algrennek Japánba kell utaznia, ahol a fiatal, Amerika-barát császár modern hadseregébe kiképzőtisztnek szerződteti. Az új haderőnek a régi hagyományokat tisztelő és követő szamurájokkal kell leszámolnia. Az első csapást maga Algren vezeti. Az elkapkodott előkészületek miatt hiába a modern fegyverzet, a szamurájok diadalmaskodnak, és Algren fogságba esik. A szamurájok parancsnoka azonban nem végez az idegennel, hanem megpróbálja megismerni. Az amerikai pedig lassan megtapasztalja, hogy a szamurájok értékrendje sokkal közelebb áll hozzá.
A film alapjául az 1971-es, hírhedt Stanford-i börtönkísérlet szolgál. A kutatólaborban egy valódi börtönt modelleznek, cellákkal, rácsokkal és megfigyelő kamerákkal felszerelve. Két héten keresztül 20 férfi játssza el a börtönőrök és a rabok szerepét, miközben a tudósok az agresszív viselkedést vizsgálják. A rabok el vannak zárva, és látszólag enyhe megkötések vonatkoznak rájuk, az őrök pedig azt az utasítást kapják, hogy fizikai erőszak nélkül próbáljanak meg rendet tartani. A résztvevők közül bárki bármikor kiléphet, de a szereplőknek fizetett díjat ebben az esetben nem veheti fel. Az első napokban a két csoport közötti hangulat inkább csak bizonytalan, de ahogy telik az idő egyre több valódi konfliktus alakul ki, az őrök pedig egyre drasztikusabb korlátozásokat vezetnek be a fegyelem megtartása érdekében. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kísérlet túl jól sikerül.
1944. szeptembere. A finn orvlövész zseniális húzással - SS-egyenruhában - megszökik a németek fogságából, majd egy lapp parasztasszony, Anni házában talál menedéket. De a négy éve magányosan élő asszony már egy másik férfit is befogadott magához, a súlyosan sérült orosz katonát. A két férfi ellenségesen áll egymással szemben. Nemcsak Veiko SS-egyenruhája, de az asszony is közéjük áll. A mese varázslatos fordulatot vesz...
Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot.
1981-ben egy addig ismeretlen, húszéves graffiti-firkász vált a New York-i művészvilág és média legvitatottabb témájává: Jean-Michel Basquiat különleges képei egyik pillanatról a másikra gyűjtők és múzeumok legkeresettebb darabjai lettek. A film mottója a következő lehetne: "A betondzsungelben felkel a Nap..." Tehetsége és különcsége emelte fel a csillagokig, de a csillagok mögött meg kellett ismernie a legsötétebb éjszakát is.
A nem is olyan távoli jövőben totális diktatúra gyakorolja a hatalmat. A számítógépek uralta, személytelen, elidegenedett földalatti világban akaratuktól megfosztott emberek végzik gépies munkájukat. Az egyéneket csak számok és betűk jelzik, az érzelmeiket gyógyszerekkel nyomják el. A THX 1138-as dolgozónál azonban problémák akadnak, ráeszmél arra, hogy valójában emberi lény. Megismeri a szerelem érzését, ám a rendszer megbünteti ezért. A börtönben THX 1138 megismerkedik a lázongó programozóval és a renegát hologrammal. Együtt szöknek meg, hogy felfedezzenek egy új világot.
John Sedley egyáltalán nem jóképű. Johnny ugyanis születésétől fogva deformálódott. Egész életében gúnyolták emiatt. Legelterjedtebb gúnyneve a Jóarcú. Mivel soha sem fogadták be a társadalomba, a férfi kénytelen volt annak peremén, a rablók és banditák között felnőni. Így vált rettenthetetlen és profi rablóvá. Egy érmebolt kirablása során azonban egyik társa feldobja őt a rendőrségen. Bár az őt kihallgató rendőr azt az ajánlatot teszi neki, hogy ha besúgja társait akkor elengedik, Johnny nem hajlandó beszélni. Öt év börtönre ítélik a fiút. S börtönévei alatt csak egyetlen dolog foglalkoztatja és tartja életben, a bosszúvágy. Amikor kiszabadul, meg is kezdi a bosszú végrehajtását...
Connor Gibson szeme előtt csupán egy cél lebeg: be akar jutni a világ egyik legjobban őrzött börtönébe, hogy egy szabályokat és kegyelmet nem ismerő, illegális autóverseny, a Halálfutam során legyőzze a brutális börtönsport legendás sofőrjét, Frankensteint. Terve megvalósításában Baltimore Bob és Lists segítségét kéri. Miután beleszeret egy gyönyörű csapos lányba, Jane-be, már nem csak saját maga miatt akar életben maradni ebben a brutális világban, ahol nincsenek őrök, nincsenek szabályok, nincsenek utak, de legfőképp: nincs félelem!
A kilencvenes évek elején a brit hatóságok úgy döntöttek, hogy a rövid időre elítélt rabokat humanitárius feladatokkal készítik fel a szabad életre. Hűsünket, az angol Brute-ot egy román árvaházba küldik, hogy ott tegye hasznossá magát. A kezdetben cinikus fenegyerekként mutatkozó elítélt csakhamar döbbenetes bűntényt leplez le...
Egy luxushajó szeli az Atlanti-óceán hullámait, a fedélzetén mindazokkal, akik az itteni kényelmet megengedhetik maguknak: arisztokraták, milliomosok, hamiskártyások utaznak együtt pihenést vagy könnyű kalandot keresve. De a kaland, ami ezúttal a nyílt tengeren vár rájuk, egyáltalán nem nevezhető könnyűnek. Az óceánjáró egy váratlan viharban felborul, a hajótestbe szorult levegőnek köszönhetően néhány utas és a személyzet néhány tagja életben marad. De reménytelen helyzetben vannak. Csak akkor élhetik túl a katasztrófát, ha a felfordult hajótestben sikerül a vízfelszín fölé - a propellerházba - jutniuk. Útjuk során számtalan váratlan veszély les rájuk - a levegő pedig egyre fogy, és egymásban sem bízhatnak.