A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".
Francis Ford Coppola és George Lucas filmjét különleges koncepció alapján forgatták: hősök, szereplők és párbeszéd nélkül. A párbeszédek helyett zenét hallhatunk a film elejétől a végéig, olyan zenét, ami a világ minden tájának muzsikáját magában foglalja. A karakterek helyett pedig dokumentumfilm szerű felvételek rögzítik azokat az eseménysorokat, amelyek az emberiség történelmének és kultúrájának bemutatásához szükséges. A pár évvel ezelőtt nagy sikerrel a mozikban játszott Baraka című film elődjének is tekinthető alkotás méltó módon mutatja be az emberiség egyetemességét.
Ez a látványos film IMAX formátumban mutatja be az Óceánt, mely túlmutat a szokásos óceánok vizuálisan stimuláló fotózásán. Ez az utazás a nézőt a mexikói Sea Of Cortestől a Baja California sivatagig, bemutatva a víz alatti életet közelről és nagy tájat messziről. Bálnák áttelepítése, csérek udvarlása, elefántfókák, hófödte hegyek, és a tenyérnyi oázisok láthatók ebben a csodálatos természetfilmben