Rohadt egy hely ez az Amal. Nem történik semmi. Ami itt éppen menő, az máshol már rég lejárt. Elin tizenöt éves és ő az iskola szépsége. Színésznő akar lenni, vagy szépségkirálynő, akkor majd leléphet innen. Egyenlőre csak a bulik érdeklik, a fiúk pedig bomlanak utána. Agnes nemrég költözött ide, de nemcsak ez az oka, hogy nincsenek barátai. Jobban bízik a naplójában, mint az iskolatársaiban, akik úgysem fogadják be. Csak egyvalakit szeret, de őt őrülten: Elint.
David és Diego önmagukat keresik, s a helyet, a teret, ahol ezt megvalósíthatják. David a havannai egyetem politológus hallgatója, tele kommunista eszmékkel, doktriner ideákkal. Diego kifinomult ízlésű művész. A film két korábbi tabut érint egyszerre, a homoszexualitásét és a diktatúráét. Vígjátéki fordulatokkal, ízléssel és emberséggel kezelve meséli el két fiú barátságának történetét, melyben a szeretet politikai és szexuális kultúrájuk különbözősége ellenére is legyőzi az intolerancia akadályait.
Viola nem csak szép és okos, focizni is tud, aki kihasználja a kínálkozó lehetőséget és ikertestvére, Sebastian bőrébe bújva beáll a focicsapatba. Persze csak idő kérdése, hogy mikor pattan ki a botrány, Viola ugyanis beleszeret jóképű szobatársába, Duke-ba, aki egy másik lánynak csapja a szelet. Olivia azonban a fiúnak hitt Violába szerelmes és mindez csak tovább bonyolódik, amikor megjelenik a színen Sebastian.
Az ötvenes éveiben járó kereskedelmi ügynök, Léopold, megismerkedik a tizenkilenc éves Franzzal. Meghívja magához, ahol egy szerelmi történet kezdődik köztük. Franz Léopoldhoz költözik. Egy napon azonban bekövetkezik egy apró, jelentéktelen dolog, amelyben nem jutnak dűlőre. Ettől kezdve már nincs többé közös "mi", csak az eltérések léteznek. A zárt térben játszódó, fojtó hangulatú abszurd melodráma olyan különös, mint a címe ígéri. Nem véletlenül idézi fel bennünk Fassbinder világát, kedvelt témáit: a homoszexualitást, a másikon való uralkodást és a szadomazochista kegyetlenséget egy párkapcsolaton belül. A film forgatókönyvét François Ozon ugyanis a német rendező egy fiatalkori drámája nyomán írta, amely eddig nem került vászonra
1982. Hét elválaszthatatlan jó barát az együtt töltött vidám esztendők után lediplomázik a Cambridge-i egyetemen és mindenki a saját útjára ered. Tíz év telik el. Apja halála után Peterre száll a családi birtok és ő meghívja az egykori barátokat: szilveszterezzenek újra együtt mindahányan. Az elmúlt időszak alatt mindegyikük nagy változáson ment keresztül és fény derül Peter megdöbbentő titkára is.
Az Őrült nők ketrecében megismert Renato és Albin újabb kalamajkába keverednek. A lavinát ezúttal az indítja el, hogy Renato a mulató új műsorában egy fiatal lánynak akarja adni Albin híres számát, a Marlene Dietrich-dalt. A felháborodott Albin elegáns hölgynek öltözve bemegy a városba, ahol azonnal sikerül is felcsípnie egy jóképű fiatalembert.
A harmincegy éves Tristan visszaemlékszik kamaszéveire. Az első szerelem időszakára, amikor a csinos Kerstin megdobogtatta a szívét, ám ő túl félénk volt ahhoz, hogy bármit is tegyen az ügy érdekében. A szülei is ekkor váltak el egymástól, ami váratlan végét jelentette az ártatlan gyermekkorának. A tanév végén másik városba költöznek. Addig szinte minden barátja megszerzi az első szexuális élményeit. A búcsúzáskor, amikor a többiek elköszönnek tőle, Kerstin hiányzik a sorból. Kiderül, hogy a lány az új lakásuk előtt várja. Így kezdődik a hosszú, mély szerelmük.