Bosszúszomj után vérszomj, itt van az Oldboy-jal elhíresült koreai rendező, Park Chan-wook új filmje, a Thirst (Bakjwi, 2009). Egy kórházban ügyködő pap beszáll egy fenyegető vírus elleni küzdelembe, mint tesztalany, ám a szertől vámpírrá alakul. A horror-dráma producere és írója is Park Chan-wook, a történetet részben Émile Zola Thérese Raquin c. regénye ihlette. Természetesen van benne szerelmi szál is, sőt, ez az első koreai film, amelyben férfi nemiszerv is felbukkan. De valószínűleg más érdemei miatt nyerte el az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri díját.
Több titokzatos haláleset történik Dr. Marcus falujában, aki ezért segítségül hívja régi barátját, Kronos kapitányt, akivel még a hadseregből ismerik egymást. Kronos magával hozza társát, a púpos Hieronymus Grost professzort. A kétkedő doktor elképedve tudja meg a hivatásos vámpírvadászoktól, hogy a vérszívóknak több fajtája létezik. De hamar meggyőződik a közlés igazság tartalmáról, amikor az áldozatokból nem a vér tűnik el, hanem a rohamosan öregedés jeleit mutatják.
Szatírikus horror-paródia az élet és a halál nagy kérdéseiről. Arthur Blake (Dominic Monaghan) és Willie Grimes (Larry Fessenden) sírrablók, akik utolsó sírjukat fosztották ki. Néhány órával ezelőtt meggyónták összes bűnüket Francis Duffy atyának (Ron Perlman) és úgy döntöttek, felhagynak hosszú ideje űzött tevékenységükkel. A nem mindennapi történet komoly tanulsággal szolgál a papnak – rájön, hogy Blake és Grimes nem hétköznapi sírrablók, és a sztori alatt rádöbben arra is, hogy nem minden hulla egyenlő…
A magyar grófnő, Zaleska Mária egy pszichiáter segítségét kéri abban a reményben, hogy megszabaduljon a rejtélyes gonosz befolyásától.