A lélegzetelállító képek élményén túl a filmet nézve talán megértjük, hogy a Föld az egyetlen egy tér, ahol élünk és talán azt is megtanuljuk, hogyan legyünk szabadok, mint a madár. Jacques Perrin kamerája a vándormadarakkal - ludakkal, gólyákkal és darumadarakkal - együtt "repül". A film a tavaszi vándorlással kezdődik, amely Észak-Amerikából az Északi-sark felé vezet. A repülés közösségi esemény minden egyes madár számára. Mikor végre elérik a sarkkör vidékét, fészket raknak, kiköltik a fiókákat, s később tanúi lehetünk a kikelt fiókák első szárnypróbálgatásainak is. Ám a rossz idő, a vadászok és a környezetszennyezés áldozatokat szed a csoportból.
A hangnak fontos szerepe van a bálnák, cápák és delfinek életében. Az ember által keltett zajok azonban veszélyeztetik ezt a törékeny világot, és végzetes következményekkel járnak.
Az ipari forradalom, majd az 1800-as évek második felében megindult elképesztő gazdasági fejlődés alapjaiban változtatta meg az ember és a természet viszonyát. Az emberiség elkezdte nyersanyagforrásnak használni a természetet, kifogyhatatlan bőségszaruként kezelte. A kétszáz évnyi folyamatos ipari fejlődésért azonban súlyos árat kellett fizetnünk. A globális felmelegedés következménye megannyi katasztrófa, mely a veszélyre figyelmeztet. Most talán még van esély a változtatásra. Az alkotók feltárják, hogyan jutott el az emberiség arra a pontra, hogy fegyverek nélkül is elpusztítsa önmagát.
"Minden, amit a globális felmelegedésről állítanak hazugság". Így lehetne röviden összefoglalni ennek a műsornak az ars poétikáját. Az ember földön való megjelenése előtt is váltakoztak a korszakok, és kapott már ez a bolygó hideget, és meleget is. Bizonyítékok, és teóriák, amik mindenképpen elgondolkodásra ösztökélik az embert.