A film alapjául Jimmy Santiago Baca személyes tapasztalatai szolgáltak. Középpontjában 3 volt-barát áll: Paco, Cruz és Miklo. A történet 1972-ben kezdődik, a Három jóbarát egy Los Agelesi klán tagja. Mindhármuk életére hatással van ez a kemény alvilági élet és a kábítószer. Miklo a Sant Quentin-i börtönbe kerül, ahol "otthonra" talál. Cruz kiemelkedő tehetségű művésszé válik, ám a kábítószer-függősége tragédiához vezet. Paco rendőr lesz, s Mikloval találja magát szemben.
A gyönyörű Anne, egy távoli ország trónjának várományosa, európai körutazást tesz. Mire Rómába ér, már olyannyira unja a hivatalos látogatási rendet és közszereplést, hogy enyhe hisztériás rohamot kap. Az orvosok nyugtatót adnak a hercegnőnek és azt tanácsolják neki, hogy pihenjen. Anne azonban mást forgat a fejében, úgy dönt, hogy a pihenés helyett inkább elmegy mulatni. A szállodájából kiszökve egyedül vág neki Róma utcáinak. Így találkozik össze Joe Bradley-vel, az amerikai újságíróval, aki élete sztorijának reményében saját lakására viszi a nyugtató hatása miatt szédelgő hercegnőt.
"Felvonó a sikerhez" - írta a korabeli francia sajtó erről a Delluc-díjjal jutalmazott elsőfilmről, melynek "új hullámos" rendezője ismerte fel Jeanne Moreau valódi egyéniségét. Modern hangvételű, brilliánsan felépített krimibe - egy "tökéletes bűntény" meghiúsulásának fordulatos történetébe - ágyazva mutat be egy nyomasztóan kiszámíthatatlan világot, ahol a szerelem az egyetlen kapaszkodó. Ezért öleti meg férjét a szeretőjével a gazdag polgárasszony, akinek szenvedélyét úgy jeleníti meg Moreau, hogy a film során egyszer sem találkozik szerelmével.
Paul Hackett, a fiatal New York-i számítógép-programozó ígéretes este elé néz. Egy fiatal szőke lánnyal készül randevúzni, akivel alig néhány órája ismerkedett meg az egyik kávézóban. Taxival igyekszik a találkára, amikor a lendületes autózás közepette a huzat kiviszi Paul pénzét a lehúzott ablakon. A "rászedett" taxis otthagyja a kihalt utcán fizetni nem tudó utasát. Mindez azonban csak egy őrült, hihetetlen kalandokkal és lidércnyomással teli éjszaka kezdete csupán, amely az elképesztő metropoliszban Paulra vár.
Thomas, a fiatal és gazdag divatfotós nem elégszik meg a műtermek világával, valóságos figurákat és élethelyzeteket próbál ellesni és megörökíteni gépével. Egy parkban például ötletszerűen lencsevégre kap egy csókolózó szerelmespárt, aztán nem érti, miért tiltakoznak az érintettek, és miért akarják minden eszközzel visszaszerezni a negatívokat is. Amikor azonban kinagyítja a képeket, rádöbben, hogy egy gyilkosság kellős közepébe keveredett. Michelangelo Antonioni remekműve miközben feszült krimi, a megismerés és a művészi ábrázolás mibenlétéről is találóan filozofál, egyúttal hangulatosan idézi meg a hatvanas évekbeli "swinging" Londont.
Mark Lewis őrült, aki sorozatban követi el gyilkosságait. Le is filmezi áldozatait, miközben a kameraállvánnyal megöli őket. Lakásában a falakat mindenütt tükrök borítják, s így többszörös visszatükrözésben nézi végig újra meg újra a gyilkosságairól készült filmeket. E hátborzongató vetítés közben fut egy hangszalag, amin ő maga mint gyermek hallható, amint apja gyötri-kínozza. A rendőrség végül a nyomára bukkan. Boehm fel van készülve a rendőrök betoppanására, működésbe hozza összes vetítőgépeit és lejátszóit a birtokában lévő filmekkel és szalagokkal, s közben filmre veszi a saját öngyilkosságát is, amelyet hasonlóképpen rendez meg, mint előzőleg a gyilkosságait: egy kameraállványra nyársalja fel magát.
A New York-i milliomos, Steven Taylor mindent megkapott az élettől, amit ember csak kívánhat: pénzt, hatalmat és egy gyönyörű, fiatal feleséget. Emily az ENSZ-ben dolgozik többnyelvű tolmácsként; előkelő, okos asszony, akit egy csöppet sem elégít ki, hogy a férje csupán gyűjteménye legértékesebb darabjának tekinti. Nem csoda hát, hogy egy idő után egy másik férfi karjaiban keres vigaszt: David Shaw szegény, de tehetséges festő, aki mindent megad az elhanyagolt fiatalasszonynak, amit Emily a férjétől nem kaphat meg. Taylor azonban hamarosan rájön, mi az oka felesége egyre hűvösebb viselkedésének és végzetes lépésre szánja el magát. Nem kevesebbet kíván elkövetni, mint a tökéletes gyilkosságot.
Három világhírű rendező egy-egy hamisítatlan New York-i történetet mesél el. Scorsese Élettapasztalatok epizódja Dosztojevszkij A játékos című elbeszélésén alapul, a rögeszméjével vívódó, önmegaláztatásra hajlamos festő és modelljének szenvedélyes, tragédiába torkolló kapcsolatát mondja el. Coppola napfényes szerenádjában, Az élet Zoe nélkül című epizódban fölcserélődik a gyerekek és a felnőttek világa. A befejező részben (Ödipusz, mi fáj?) Woody Allen hősét rémálom kínozza, az életét megkeserítő anya figurája ölt gigászian nyomasztó méretet.
Az osztrák rendező öt sikeres afrikai zene- és táncművész nyomába eredt kamerájával, és egy éven keresztül követte életüket. A ghánai, gambiai és kongói falvakból származó művészek az Afrika! Afrika! nevű formációval turnéznak szerte Európában, de eltéphetetlen gyökerekkel kötődnek hazájukhoz és családjukhoz. Schmiderer szeretettel láttatja hőseit, akik elragadó őszinteséggel mesélnek magukról, művészetükről és arról, hogy mit jelent számukra afrikainak lenni. Az interjúkat a táncjelenetek és az autentikus zenére vágott színpompás életképek kötik össze. Az ezekből áradó erő és életöröm viszi előre a filmet, elfeledtetve a nézővel azt a hiányosságot, hogy a másfél órás filmnek nincs dramaturgiai íve, csupán az egyéves időkeret fogja össze a cselekményt.