A film egy részletes betekintést nyújt az Egyesült Államok börtönrendszerébe és abba, ahogy ez feltárja a nemzet rasszal kapcsolatos egyenlőtlenségének történetét.

A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette - és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyű állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban.

Az újságírónő Helen Thomast csak úgy emlegetik, mint „a sajtó First Ladyje”. Hatvan esztendőn keresztül fenntartott helye volt az első sorban a Fehér Házban rendezett sajtókonferenciákon. Kilenc elnök (!) ténykedéséről tudósított, és rengeteg interjút, beszámolót, riportot és elemzést készített elnökökkel, alelnökökkel, vezető politikusokkal. Ott volt minden fontos eseményen, ami a Fehér Házban történt. A filmben visszaemlékszik a legérdekesebb dolgokra, a fontos interjúira, a Fehér Házzal kapcsolatos pletykákra, a saját karrierjére.