1987. júniusában Dél-Koreában, a katonai rezsim idején az antikommunista szervek emberei megölnek egy 22 éves fiatal egyetemista aktivistát vallatás közben. Holttestét haladéktalanul el akarják égetni, hogy eltüntessenek minden kegyetlenséget. Choi Hwan , a Szöul Körzeti Ügyészség egyik prokurátora rendkívül furcsának tartja az ügyet és úgy dönt, jobban beleássa magát a haláleset mögött húzódó okok felderítésébe. Ezt követően elképesztő rendszerszintű összefogás kezdődik az érintettek elhallgattatására, de mégis kitudódik a világ előtt, ami óriási haragot és lázadást vált ki. A film igaz történeten alapszik.

Egy hajléktalan fiatalember minden reggel motorjával járja a várost, és szórólapokat tesz ki a házak ajtajára, hogy este betörjön oda, ahol nincsenek otthon - azaz nem mozdították el a kitett hirdetéseket. A célja nem a vagyonszerzés, mindössze szállást keres, ahol meghúzhatja magát éjszakára. A fiú a "szíves vendéglátásért" cserébe még fizet is, hiszen másnap reggeli távozása elõtt kimos, kitakarít és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Az élete akkor változik meg gyökeresen, amikor találkozik egy gyönyörű és gazdag nõvel, aki tönkrement, boldogtalan házasságban él. A fiú késõbb megmenti a nõt a férj karmai közül. Kettejük egészen furcsa kapcsolata kezdõdik el ekkor. Szótlanul járják a nagyváros utcáit, s ugyanazt a rituálét folytatják ketten, mint addig a fiú csinált egyedül.

A film a II. világháborúban a Japán Birodalmi Hadsereg által szexrabszolgaságra kényszerített koreai nőknek állít emléket. 1944-ben járunk, Korea évtizedek óta japán gyarmat. Dzsongbun és Jonge két tizenéves lány, akik ugyanabban a faluban, de egészen más körülmények között élnek. Az osztályelső Jonge családja módos, édesapja hivatalnok, édesanyja gyapottermesztéssel foglalkozik. Dzsongbun családja szegény, a lány nem is járhat iskolába, ennek ellenére mégis Jonge bátyjába szerelmes. Az egyik éjjel Dzsongbunt katonák rabolják el és egy vagonba rakják. Nagy meglepetésére Jonge is odakerül, aki előzőleg önkéntesként jelentkezett egy iskolai csoportba, mivel azt ígérték neki, hogy Japánba mehet tanulni, ám kiderült, hogy becsapták. A vonat az un. komfort-állomásokra tart, hogy a fiatal lányok komfortnőként szolgálják a katonákat.