Egy tizenkét éves fiú a vidámpark kívánsággépétől azt kéri, hogy legyen végre felnőtt. A csoda megtörténik: másnap reggel egy harmincas férfi bőrében találja magát. Anyja idegennek nézi, elzavarja a háztól, s neki meg kell állnia a saját lábán. Rövidesen egy játékgyár főmérnöke lesz, gyermeki lelkének köszönhetően óriási üzleti sikereket ér el.
Új-Zéland õslakói, a keleti partvidéken élõ maorik azt állítják, hogy õsük, Paikea bálna hátán érkezett meg a szigetre. A hagyomány szerint minden generációban a fiú örökös veszi át a családfõ szerepét. Azonban egy ikerpár születésekor a fiútestvér meghal, így a lány, Pai rendeltetett a jövõbeli családfõ szerepének betöltésére. Koro, a családfõ nem hajlandó beleegyezni, hogy lány unokája lépjen a nyomába. Pár évvel késõbb Koro a fejébe veszi, hogy törzse folyamatos szerencsétlensége Pai születésével kezdõdött, ezért összehívja embereit, hátha köztük van a leendõ vezér. Pai a világon mindenkinél jobban szereti Koro-t, de szembe kell szállnia vele és a több ezer éves hagyománnyal, hogy bebizonyítsa: õ az igazi örökös.
A rendezőnő maga alakítja Christine Jespersont, a feltörekvő művészt, aki akadozó karrierje ápolása mellett öregeket szállít taxijával. Fennmaradó idejében kétségbeesetten próbálja felhívni magára a művészvilág és Richard Swersey figyelmét, akiben a nagy remények kis önbecsüléssel párosulnak. A nemrég facérrá vált cipőbolti eladó két fia is váratlan kapcsolatokba gabalyodik: a hétéves Robby női szíveket ápol az interneten, míg a tizennégy éves Peter közömbösen szemléli a szomszéd lányok szexuális játékait.
A családregény a kilencven éves Antónia életének utolsó napján kezdődik, amikor felidézi az elmúlt ötven évet. Vége a második világháborúnak, Antónia édesanyja halála után, lányával együtt visszatelepül a kis faluban lévő szülői házba. A falu nehezen tolerálja az asszony független életvitelét, aki átvéve a családfő szerepét, mindig tudja mit akar és azt bármi áron keresztül is viszi. Antónia legfőbb törekvése az, hogy ő és családjának tagjai megalkuvás nélküli, teljes életet éljenek.
1970-ben Londonban került sor a Miss World szépségversenyre, amelynek a híres amerikai komikus, Bob Hope volt a házigazdája. Akkoriban a Miss World volt a bolygó legnézettebb tévéműsora, több mint 100 millió nézővel. Azt állítva, hogy a szépségversenyek lealacsonyítják a nőket, az újonnan megalakult Női Felszabadító Mozgalom egyik napról a másikra közismertté vált azzal, hogy betört a színpadra és megzavarta a verseny élő közvetítését. Ezen túl az eredmény is felzúdulást váltott ki: nem a svéd kedvenc, hanem Miss Grenada nyert – az első fekete nő, akit megkoronáztak a Miss Worldön. A patriarchátus nyilvános leszereplésének ténye órák alatt eljutott a bolygó minden pontjára, és ezzel a nyugati szépségideál 180 fokos fordulatot vett.
A New Yorkban élõ francia fotós, Marion, és barátja, a belsõépítész Jack Párizsba utaznak kissé enervált kapcsolatukat helyrepofozni, és meglátogatni a lány szüleit. A helyzeten nem segít túl sokat, hogy a papa és mama csak franciául beszélnek, és az sem, hogy felbukkannak sorban Marion lelkes ex-szeretõi.
Egy elhibázott állásinterjút követően Lulu elhatározza, hogy nem megy haza, elhagyja a férjét és három gyermekét. Semmit nem fontolt meg előre, egyszerűen csak így történt. Néhány napot tölt a tengerparton, és nem foglalkozik semmi mással, mindenféle bűntudat nélkül élvezi a pillanat előnyét. Útja során különféle, ám hozzá hasonló emberekkel találkozik, akik a világ peremére sodródtak. Három meghatározó találkozás segít Lulunak újra felfedezni a régi ismerőst, akit évek óta nem látott: önmagát.