Az egyik szimplán lelép, ha valami ijesztővel találkozik. A másik imádja a harcot, és az öklénél csak a feje keményebb: ha a világot elárasztották a zombik, az emberiség pedig felkerült a legveszélyeztetettebb fajok listájára, mindkét módszer elfogadhatónak tűnik. Columbus és Tallahassee nagyon különböznek egymástól, mégis közösen próbálják átvészelni a folyamatosan rájuk leskelődő bajt: a mindenütt jelenlévő élőhalottakat. Pedig az igazi veszély az emberek között les rájuk. Összeismerkednek két lánnyal, akik egész más eszközöket vetnek be a túlélés érdekében. Ám amikor négyszemélyessé szervezik a csapatot, már nem biztosak, mi volna jobb: megbízni egymásban, vagy a zombik kitárt karjába futni.

Az élőholtak eluralkodtak a földön és csak egy maroknyi ember éli túl. Ez a tudósokból és katonákból álló csapat egy elhagyatott rakétakilövőállomáson barikádozta el magát, ahol a vezető tudós groteszk kísérleteket végez azzal a céllal, hogy kontrollálni tudja a kiéhezetten portyázó zombikat. A feszültség elviselhetetlenné válik, különösen, mikor az önjelölt, pszichésen zavart katonai vezető rájön, néhány emberét felhasználták a zombi kísérletekhez. Az utolsó leheletig tartó küzdelem vége a horror legsötétebb napja, amit a világ valaha is látott.

A főnöke folyton ugráltatja és éjjel-nappal dolgozik. Gyakorlatilag nem más, mint egy vállalati robot. De amikor kitör a zombilázadás, végre úgy érzi, neki is van élete!

Pontypool csendes kisváros Kanadában, ahol soha nem történik semmi szörnyűség. Grant Mazzy (Stephen McHattie), az egykor nagymenő rádiós műsorvezető is csak eltűnt macskákról vagy az Arábiai Lawrence helyiek által előadott musical változatáról tud beszámolni a helyi adó reggeli adásában. Aztán hirtelen minden megváltozik. Az addig nyugodt, békés emberek egyszerre csak megőrülnek, vadul támadnak egymásra, miközben értelmetlen mondatokat kiabálnak. A katonaság lezárja a várost, a világ döbbenten figyeli az eseményeket, miközben Grant Mazzy és munkatársai a rádióstúdióban rekednek, a megőrült emberekkel körülvéve, hogy egyenes adásban tudósítsanak a világvégéről... Bruce McDonald egy helyszínen játszódó, kevés szereplőt mozgató filmje feszültségben Orson Welles legendás, 1938-ban adásba került rádiójátékát idézi, amelyet rengeteg hallgató valós eseménynek hitt, és halálra rémült...

A Föld elzombisodott. Élőholtak bolyonganak a kihalt, sivár tájakon, miközben az élők az erőddé alakított városban húzzák meg magukat. A milliárdos Kaufman új társadalmat épített, amelyben a gazdagok a felhőkarcolók biztonságos luxustornyaiban laknak, miközben az alant húzódó utcákban keservesen küszködnek az emberek. Riley és csapata abból él, hogy beszerzőkörútra jár a zombik uralta vidékre, és az árut eladja a gazdagoknak. Miközben a város előtt gyűlik a holtak serege, amely egyre okosabb és ügyesebb, Riley alvezére, Cholo önállósítja magát. A zombik mellett egymással is leszámolnak.

A világban harc folyik, a víz drágább, mint a kőolaj. Annak érdekében, hogy a hatalmasok rátegyék a kezüket a vízkészletekre, készek háborút indítani, hódítani, pusztítani, akár a zombi-vírust is bevetni. Mico, a zágrábi bonviván, aki a masszázsszalonokban, éttermekben és mozikban éli világát, ahol a kedvenc színésznője, Franka Anic főszereplésével készült filmeket néz, a járvány miatt teljesen el van zárva a külvilágtól. Ennek ellenére, a hősnőjével az oldalán Odesszába indul, hogy túlélje mindezt.

Dr. Marcus egy neves pszichiáter, aki legújabb könyvén dolgozik. Tudományos célokból hat pácienst választ ki a Dr. Victor vezette Spring Valley Elmegyógyintézetből. A filmben az interjúkon keresztül bepillantást nyerhetünk mind a hat beteg életébe és személyes történetébe. Csakhogy ezek a történetek közel sem veszélytelenek......

A szereplők saját magukat filmezik, miközben odakint tombol a járvány, és szép lassan mindenki átváltozik.