Rendkívüli kifejező erejű dokumentumfilm készítésére vállalkozott 1996-ban David Breashears és expedíciója. A világ legnehezebben mozgatható és legbonyolultabb technikájú 70 milliméteres, szélesvásznú kameráját használták a filmezéshez, hogy lehetőleg minél többet vissza tudjanak adni nézőiknek a torokszorító látványból. A rendező harmadszorra jutott fel a világ tetejére, de ami az expedíció során történt, végleg megváltoztatta mindannyiuk életét. 1996. május 10-én négy expedíció 23 embere torlódott össze, hogy feljussanak a világ tetejére. Lassan haladt a láncolat, túl lassan. Az Everest hirtelen megmutatta félelmetes arcát, erős vihar támadt, amely órákra megállította a menetet és a szerencsétlenebbeket a legsötétebb éjszakába kényszerítette. Többen túlélték a tomboló viharos éjszakát,

Egy történet a tudományos felfedezésről és a természet csodájáról, ami elrepíti a közönséget egy világkörüli útra, hogy megismerhesse, milyen tényezők alakítják Földünk időjárását, és hogy megtapasztalja a legszélsőségesebb viharokat. Monszunok, hurrikánok és tornádók kellős közepére repítjük a nézőket, ahol szemtanúi lehetnek azoknak a drámai erőfeszítéseknek, amiket a tudósok tesznek, hogy megértsék és előre jelezhessék ezeket a pusztító eseményeket.

Milyen különös, semmi ok rá, mégis ritkán kerül az érdeklődésünk homlokterébe egy építész karrierje. Az Andrea Palladio építésszel foglalkozó dokumentumfilmünk arra világít rá, mennyire meghatározta egy késő reneszánsz európai építész a további évszázadok és más kontinensek, pl. Amerika gondolkodásmódját, milyennek is kell lennie egy demokratikus hatalmat és polgári jólétet sugárzó, mégis arányos, otthonos, élhető háznak és/vagy intézménynek! Ha New York-i középületek sorát idézzük fel emlékezetünkben, mint amilyen a Legfelsőbb Bíróság vagy a Tőzsdepalota, esetleg a washingtoni Capitolium és Fehér ház épülete, ki gondolná, hogy ezeken is Palladio, egy 450 évvel ezelőtt élt itáliai mester erős hatása érhető tetten?

Néhány a világ leglátványosabb tájai közül - az Északi-sarkvidék régióiban Québec és Labrador, valamint az Észak-Svédországban. Ez az IMAX film lehetővé teszi, hogy felfedezze a földet, melyet a szavak nem tudnak megfelelően leírni. A végtelen csend a tundrán. Jéghegy sodródik méltóságteljesen a sarkvidéki vizeken. A kétségbeesett rénszarvas. Az elegáns balett az égen: az aurora borealis (vagy északi fény). És az északi népek szüntelen, zseniális erőfeszítéseit, hogyan tudnak alkalmazkodni egy ilyen környezetben.

Az elmúlt évszázadokban, amióta az ember is színre lépett a tengerek meghódításával, a cápákat mindig úgy tekintették, mint brutális gyilkoló gépeket, a mélység rettegett ragadozóit. Erre a rettegéssel vegyes kíváncsiságra épít A nagy cápák nyomában stábja is, amikor a világ óceánjait átfésülve cápakutatásra indul. A földkörüli expedíció során Kalifornia partjaitól a dél- és nyugat-ausztráliai partvidékig követjük nyomon és láthatjuk testközelből a kék cápát, a cetcápát vagy éppen a hírhedt nagy fehér cápát.

India nemzeti állata, a bengáli tigris ennek az IMAX filmnek a főszereplője. A történet Jim Corbett élete alapján meséli el, hogyan váltak ezek a nagymacskák veszélyeztetett fajjá, és hogy mit tettek azért, hogy megvédjék őket. A XIX. század közepétől a bengáli tigriseket vagyonos angol úriemberek vadászták a fogukért, bundájukért és szerveikért. Jim Corbett egy ilyen vadász volt, de jobban megismerve a tigriseket, végül az ő oldalukra állt és izgalmas kaland írásaival sokakat rábírt arra, hogy tiszteljék ezeket az állatokat.