A huszonhárom éves Constance hozzámegy egy bányatulajdonoshoz, Clifford Chatterley-hez. A férj 1917-ben rokkantként tér haza a háborúból, a hátralévő éveit tolószékben kell töltenie. A fiatal pár visszatér Wragbyba a vidéki birtokra, hogy elvonuljanak a kíváncsi tekintetek elől. Itt a magányos és boldogtalan asszony megismerkedik Olivier Parkinnal, a vadőrrel, és ezzel egy mindent elsöprő, szenvedélyes viszony veszi kezdetét.

Millie egyedülálló anya, aki nyolc gyerekéért bármire képes lenne. Szomszédja egy Obie nevű, magának való, mogorva fickó. Amikor az esküdtszék felmenti azt a négy rendőrt, akik brutálisan összevertek egy Rodney King nevű, fekete taxisofőrt Los Angelesben, a helyi afroamerikai közösség fellázad és kitör a káosz. A zavargások miatt Millie és Obie kénytelenek összefogni, a nő mindenáron el akarja kerülni, hogy családja a fosztogatások és gyújtogatások tűzvonalába kerüljön.

Magányos öregasszony, egykori hajóskapitány leánya éldegél a belvárosi bérházban. Kétszobás lakása zsúfolva régi bútorokkal, képekkel, csecsebecsékkel. Féltő gonddal őrzi emléktárgyait, mert az emberekhez való bátortalan, kudarcokkal végződő közeledései után ezek jelentik számára az egyetlen kötődést az élethez. A házmesterné tanácsára és többszöri sürgetésére cserére hirdeti meg lakását, amelyet rövidesen ellepnek a legkülönbözőbb cserepartnerek. Végül egy budai kertes ház kis lakására esik választása, ahol rokonszenves, gyermekes házaspár lakik. A költözködés lebonyolódik, de... az új lakásban ismét csak magányosan üldögél megszokott bútorai, régi lemezei, pasziánsz kártyája társaságában.