Az ördögi Gyűjtő állandóan a vándormadár Brayker nyomában van, mivel meg akar szerezni tőle egy kulcsot. Nem közönséges kulcsról van persze szó, hanem arról, amivel meg lehet akadályozni, hogy a sötétség erői kijussanak a kriptából. A keresés során a Gyűjtő megidéz egy csapat halottat, s hívására azok felbukkannak a mélyhűtőből, hiszen még nem temették el őket. A galád gyülekezet egy lerobbant hotel szállóvendégeit akarja hatalmába keríteni, de azok nem hagyják magukat. Megfelelő mennyiségű vérrel, automata fegyverekkel, meg némi józanésszel felszerelkezve az erősakaratú (és gyomrú) Jeryline segítségével megkísérlik megsemmisíteni a pokol ármádiáját.
Néhány halálra rémült ember barikádozta el magát egy házban, amelyet élőhalottak vettek körül. A félelmetes zombikból minden kiveszett, ami valaha emberi volt. Csupán egy dolog hajtja őket, hogy élő emberi húshoz jussanak. Pedig minden olyan csendesen kezdődött: egy testvérpár meglátogatta szülei sírját. Az első támadás figyelmeztetés nélkül jött és csak a lánytestvér menekült meg, aki bezárkózott egy házba. Ám az élőhalottak minden ajtón bekopogtatnak és minden ablak alatt figyelnek.
Az elhagyatott New Orleans-i hotel mélyén sötét titok rejlik. A túlvilág bejárata kinyílni készül, és mikor az új lakók beköltöznek...a Gonoszt ébresztik fel. Démoni erők kelnek életre, melyek egyesével brutális módon támadják meg az élőket. Megmentheti egy ódon könyv szövege a lakókat a brutális haláltól? Győzedelmeskedhet az emberiség a démoni hatalmak felett, vagy mind eltűnnek az élőholtak uralta sötét földről?
Öt féktelen főiskolai haver kiadós hétvégi lumpolásra utazik egy elszigetelt vidéki házba, ahol azonban vérfagyasztó természetfeletti lények támadnak rájuk egy rettegéssel teli, véres éjszakán. Ismerősen hangzik? Várj csak! Amint a srácok elkezdik produkálni a tipikus horrorfilmes viselkedést, egy vezérlőszobában technikusok egy csoportja folyamatosan vizsgálja – sőt néha irányítja is – a beijedt tinik minden mozdulatát. Vajon van-e esélyük a menekülésre a „mindent látó szem” ellenőrzése alatt, amely minden tervüket folyton keresztülhúzza?
Pontypool csendes kisváros Kanadában, ahol soha nem történik semmi szörnyűség. Grant Mazzy (Stephen McHattie), az egykor nagymenő rádiós műsorvezető is csak eltűnt macskákról vagy az Arábiai Lawrence helyiek által előadott musical változatáról tud beszámolni a helyi adó reggeli adásában. Aztán hirtelen minden megváltozik. Az addig nyugodt, békés emberek egyszerre csak megőrülnek, vadul támadnak egymásra, miközben értelmetlen mondatokat kiabálnak. A katonaság lezárja a várost, a világ döbbenten figyeli az eseményeket, miközben Grant Mazzy és munkatársai a rádióstúdióban rekednek, a megőrült emberekkel körülvéve, hogy egyenes adásban tudósítsanak a világvégéről... Bruce McDonald egy helyszínen játszódó, kevés szereplőt mozgató filmje feszültségben Orson Welles legendás, 1938-ban adásba került rádiójátékát idézi, amelyet rengeteg hallgató valós eseménynek hitt, és halálra rémült...
Manhattan utcáin a káosz veszi át az uralmat, miután egy patkányok által terjesztett vírus üti fel a fejét. Minden egyes harapással, a városi hajléktalanok vérszomjas zombikká alakulnak, és mindenkit megtámadnak aki az útjukba kerül, csakhogy a fogukat belemélyeszthessék. Amint a városrészt lezárját, és a vezetés sem küld mentő egységeket, egy bérház lakóinak össze kell fognia, vagy különben élve falják fel őket.
Híres pankrátorokat állítanak szembe az élőhalottakkal, és ők tudatlanul belesétálnak a halálcsapdába.