A koreai rendezõ második legzseniálisabb filmje, a Memories of Murder után (bár ez utóbbi egy különleges és tökéletes remekmû is egyben). Úgy látszik a drámai mûfajban tud a legjobbat nyújtani...
Ariel apja, Triton király víz alatti birodalmában él, de az emberek közé vágyik, ám álmai hercegét, Ericet csak úgy nyerheti el, ha alkut köt a gonosz tengeri boszorkával, Ursulával. A sellőlánynak hangját kell adnia azért, hogy a boszorkánytól emberi lábat kapjon uszonya helyett. Ráadásul, ha Eric herceget nem csókolja meg három napon belül, örökre Ursula rabszolgája lesz. Az ősz szakállú Triton király aggódik lányáért, noha mit sem tud az alkuról. Ariel mégis fittyet (és vízmélyi cigánykereket) hány atyja és testőrző rákja, Sebastian tanácsaira. A habókos hableánynak azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy hallgatni nem mindig arany, és hogy Ursula a zavarosban halászik.
Egy kikötői pályaudvar váltóőrtornyában minden éjszaka ül egy ember, és figyeli az utasokat, akik leszállnak az Anglia felől érkező hajókról, vonatra szállnak, és elindulnak a kontinens belsejébe. Ez minden nap így történik... A hétköznapok szálai azonban felfeslenek attól a rejtelmes pillanattól kezdődően, mikor a váltóőrtorony őre tanúja lesz egy gyilkosságnak, majd az őrizetlenül hagyott, alvilági pénzt tartalmazó csomag segítségével próbálja kihúzni családját a keserves anyagi körülmények közül. A vágyak egy csalóka napra beteljesülni látszanak, ám az elkeseredett családfő végül kudarcot vall.
Hopkins, a Los Angeles-i zsaru megszállottja annak, hogy a társadalom tündérmesékkel és románcokkal tömi a nők fejét. A gyilkos utáni nyomozás a feminista költő könyvesboltjába vezeti, aki verset és virágot kap ajándékba egy ismeretlentől.
A film két történetet mesél el: Az első egy dühöngő őrült sógunról szól, kinek két szenvedélye van, a kínzás és a nők. Ez 1628-ban játszódik Nagasakiban, Tokugawa sógunátusának korszakában. A második sztori, 1821. Satezo, a szerencsétlen árván felnőtt férfi, ki egy börtönben született Oszakában, az anyja criminal-boss volt, nem is csoda, hogy pénz nélkül tökrészegen szórakozik egy kupiban. De amikor fizetni kell reggel neki sem lesz pardon, egy évre takarító munkára fogják az intézményben, haját levágják, arcát kifestik nehogy a szökés eszébe jusson. Tragikus sorsának története élvezhetőbb epizódot eredményezett, jobb, mint az első részre jellemző öncélú vérfürdő.