Dogville városa a Sziklás-hegységben található, annak az útnak a végén, amely az elhagyott ezüstbányához vezet. Dogville lakói jó és becsületes emberek, akik szeretik a városukat. A településen az a ház a legszebb, amelyben Tom él. Egy este Tom puskalövéseket hall a völgyből. Tom leül egy padra, hogy elgondolkodjon a történeteken, amikor Moses, a kutyája ugatni kezd, és az ugatás úgy hangzik, mintha fel akarná hívni valakire a figyelmet. Ez a valaki Grace, aki nem térképről választotta a helyet, hogy látogatást tegyen itt, Tom mégis rögtön úgy érzi, hogy a nő ide tartozik. Egy teherautónyi fegyveres üldözi a szépséges menekülőt, Tom elbújtatja Grace-t, és azt mondja a gengsztereknek, hogy nem tapasztalt semmi rendkívülit. A másnapi városi találkozón beszámol a meglepett dogville-ieknek az előző este történtekről, majd lemegy a bányába, ahová elbújtatta Grace-t, és kihozza a napfényre. A városiak úgy döntenek, hogy a nő két hétig maradhat Dogville-ben...
Fred, a középkorú szaxofonista gyanúja szerint a felesége megcsalja. Renee ugyanis nem veszi fel a telefonjait, kihagyja a koncertjeit, és egyre gyakrabban látja az egyik ismerősével, Andyvel. Amikor az asszonyt holtan találják, Fred rács mögé kerül, és gyilkosság vádjával halálra ítélik. Egy nap a férfi különös módon eltűnik a cellájából, a helyén pedig egy rémült fiatalember van. Az autószerelő Pete nem tudja, hogy került oda. Bár lehet, hogy abban is egy nő játszott szerepet. Egy gengszter felesége, a buja Alice, aki meglepő módon hasonlít Renee-re.
A kamasz-hormonokról, a bulizásról és mindent átható, sokféle erotikáról szóló film az emberi lelki gyötrelem egyik stádiumát vizsgálja: a felnőttkor elérése előtti pánikot...
A 19. század végén, nagypolgári és arisztokrata környezetben élő Tullio egy idő óta már csak baráti kapcsolatot tart fenn feleségével, Giulianával, de amikor az asszony teherbe esik egy íróbarátjától, fellobban a féltékenysége, megöli a megszületett gyermeket, majd maga is öngyilkos lesz.
Egy szöuli kurva futtató erőszakkal megcsókol egy fiatal diáklányt, aki felháborodásában arcon köpi a férfit. A strici bosszút áll, és kamatos kamatra kényszeríti a diálányt. A 15 napra felvetrt kölcsönyt vagy szöul prosti negyedében tudja ledolgozni, vagy viszik a veséjét.
Kelly Van Ryannek (Dennis Richards), a csábító tinilány vágyainak célpontja egy jóképű tanár, Sam Lombardo (Matt Dillon). Amikor Kelly kocsimosás ürügyén Samnél jár, kihasználja az alkalmat. Ám másnap a lány kisírt szemmel azt állítja anyjának (Theresa Russell), hogy tanára megerőszakolta. Néhány nappal később egy másik diáklány, Suzie Toller (Neve Campbell) is erőszakkal vádolja Lombardót. Az ügybe belekeveredik Ray Duquette (Kevin Bacon) nyomozó is, akinek a megjelenésével csak tovább nő a megválaszolatlan kérdések száma, miközben a történet egyre vadabb és forróbb fordulatokat vesz...
Van egyszer egy fiatal, jóképű, ámde naiv fiatalember. Másodszor adva van egy másik, nem kevésbé jóképű férfi. Sőt van harmadik is, a szívtipró bérgyilkos, akinek a kettesszámú férfit kellene meggyilkolnia. Az egyes számú hős, a fiatalember szerelmes egy lányba. Kérdés azonban, hogy a végzet asszonya viszontszereti-e őt, utálja-e a kettesszámú hőst és ismeri-e egyáltalán a harmadikat? Van aztán még egy asszony, aki mindent lát. Ő a szemtanú. Szex és hatalom. Kegyetlenség és frusztráció. Szenvedély, vágy és kétségbeesés. Veszély! Veszély! Veszély...
Valerie Tasso, az újságíróból lett elit prostituált önéletrajzi bestsellere alapján készült film valójában nem is a testiségről szól, hanem érzékeny beszámoló egy a világban helyét kereső szenvedélyes nő, kapcsolatainak lelki vonatkozásairól. Valerie, miközben enged minden csábításnak vagy kínálkozó alkalomnak, teljesen átadja magát ezeknek a futó kalandoknak. Van benne egyfajta bizalom a szerelemmel vagy a szerelmesével szemben, de a szerelem és az érzékiség annyira kitölti életét, amennyire nem volna szabad. Ez már függőség. Nem tart távolságot ebben az értelemben önmagától vagy testétől. Túlságosan, egészen adja át magát ezeknek a kapcsolatoknak, s ennél fogva ez önmagával szemben bűn. Mindig kihasználják, mindig neki kell fizetnie.
Az itt bemutatott filmet mértékadó helyen a filmtörténelem egyik kimagaslóan erotikus, ha nem a legerotikusabb filmjének értékelték. Természetesen ennek megítéléséhez időben a hetvenes évekig kell visszamennünk, amikor a francia Just Jaeckin rendező az „Emmanuelle” 1974. évi elsöprő sikerén felbuzdulva elkészítette a Pauline Réage (vagyis Dominique Aury) botránykönyvén alapuló „The Story of O”-t. A címszerepet a gyönyörű Corinne Clery-re (O) osztotta. A címben szereplő kalandok leginkább két férfihez (Rene és Sir Stephen) fűződő intim és szado-mazochista kapcsolatát mutatják be némi leszbikus epizóddal fűszerezve. A történet lényege az, hogy O milyen mértékben képes alávetnie magát szerelmei képtelen, megalázó és brutalitásba torkolló beteges akaratának. Ez leginkább a Sir Stephennel való szenvedélyes viszony közben domborodik ki,
Egy új lány érkezik az iskolába, ahol nem sokkal később egy leendő jó barátja „Sayaka”, meginvitálja a helyi úszócsapatba, ő azonban irtózik a víztől. Mindeközben egy új vírus üti fel a fejét az intézményben, ami ellen azonnali védőoltás szükséges. Ez azonban mind csak álca, éppen az oltás az, aminek hatására megvadulnak az emberek, míg végül elszabadul a pokol. Csupán néhány ember nem változik át, köztük „Aki” az új lány, a megoldást kutatva rájön, sokkal több köze van a történtekhez, mint azt gondolná.