Willy Wonka igazi legenda. De még a legendák is voltak fiatalok. Csak egészen másképpen, mint bármelyik másik ember. Végre lehull a lepel a csokik mágusa, az édességek géniusza, a legkülönlegesebb, legízesebb, legfurább csokigyáros, Willy Wonka életének nagy titkáról: arról, hogy ő is volt gyerek. Aztán fiatalember. Bejárta a világot, út közben egy egész kicsit meglopott egy társai közt igen nyúlánknak számító umpa-lumpát, őrült csokikat talált fel, és még őrültebb álmokat hajkurászott: arra vágyott, hogy a világjárás véget érjen, ő letelepedjen, és megnyithassa bűvös-bájos-ízes-mágikus csokiboltját. De a szülővárosában sajnos már működik egy csokigyáros trió, amely a legkeserűbb módszerektől sem riad vissza, ha a csokibirodalmát kell megvédenie.
Egy mese a goblinok, a tündérek és törpök első találkozásáról, mely korántsem alakul olyan zökkenőmentesen, mint várnánk. A kulturális különbségek ugyanis furcsa konfliktusokhoz vezetnek, a probléma fő forrása pedig egy különös varázsital, amely felforgatja a békés világot.
A zenés szatíra a spessarti rablók történetéből indul ki: a legenda szerint 1820-ban a híres spessarti rablókat a felháborodott polgárok elfogták és elevenen befalazták a városka fogadójába. 1959-ben a Frankfurt-Nürnberg autópálya építése miatt lebontják a régi fogadót, így megbolygatják az egykori rablók szellemeinek nyugalmát. A kiszabadult kísértetek megkezdik bolyongásukat az NSZK-ban.
Jonathan Swift világszerte ismert, klasszikus regényének élőszereplős és animációs feldolgozása (az emberek élőszereplősek, Lilliput ország lakói pedig animációs figurák. A film 1974-ben, tehát sok-sok évvel a műfaj leghíresebb alkotása, a Rober nyuszi... előtt készült. Gulliver hosszú idő után végre munkához jut: hajóorvosként alkalmazzák egy tengerjáró hajón. Viharba kerülnek, majd hajótörést szenvednek, Gulliver pedig egy különös szigeten tér magához. Lilliputba, a törpék országába jutott, ahol először gyanakodva fogadják, majd egyre inkább barátságukba fogadják "az óriást".