David és Diego önmagukat keresik, s a helyet, a teret, ahol ezt megvalósíthatják. David a havannai egyetem politológus hallgatója, tele kommunista eszmékkel, doktriner ideákkal. Diego kifinomult ízlésű művész. A film két korábbi tabut érint egyszerre, a homoszexualitásét és a diktatúráét. Vígjátéki fordulatokkal, ízléssel és emberséggel kezelve meséli el két fiú barátságának történetét, melyben a szeretet politikai és szexuális kultúrájuk különbözősége ellenére is legyőzi az intolerancia akadályait.
Az ötvenes éveiben járó kereskedelmi ügynök, Léopold, megismerkedik a tizenkilenc éves Franzzal. Meghívja magához, ahol egy szerelmi történet kezdődik köztük. Franz Léopoldhoz költözik. Egy napon azonban bekövetkezik egy apró, jelentéktelen dolog, amelyben nem jutnak dűlőre. Ettől kezdve már nincs többé közös "mi", csak az eltérések léteznek. A zárt térben játszódó, fojtó hangulatú abszurd melodráma olyan különös, mint a címe ígéri. Nem véletlenül idézi fel bennünk Fassbinder világát, kedvelt témáit: a homoszexualitást, a másikon való uralkodást és a szadomazochista kegyetlenséget egy párkapcsolaton belül. A film forgatókönyvét François Ozon ugyanis a német rendező egy fiatalkori drámája nyomán írta, amely eddig nem került vászonra
Szerelembe esni. Az volna jó. Szerelembe esni, félreértések nélkül. Úgy, hogy ne érjen bennünket váratlan meglepetés. Így volna jó. Fergeteges szerelmek, kapcsolatok, szakítások, elválások. Ezt csupán a néma „aranyhalak” értik. Az aranyhal csak három másodpercre emlékszik vissza. Ha tovább tart, amíg körbeússza az akváriumot, mindig minden új neki, s kezdődik minden elölről. Ha ketten találkoznak, az mindig olyan, mint mikor szerelmesek leszünk: úgy érezzük, mintha először történne meg velünk. Beindul egy kémiai reakció és elfelejtjük a korábbi csalódások keserveit, csak azt érezzük, hogy ez valami csoda, valami új – ez valami egészen más. Erről szól ez a mai, friss, kortárs ír játékfilm, melynek helyszíne Dublin. Könnyed komédiázás és átjárás a generációk között, mellett, előtt. Oda-vissza. Vagy sikerül… Vagy sikerül…
A harmincegy éves Tristan visszaemlékszik kamaszéveire. Az első szerelem időszakára, amikor a csinos Kerstin megdobogtatta a szívét, ám ő túl félénk volt ahhoz, hogy bármit is tegyen az ügy érdekében. A szülei is ekkor váltak el egymástól, ami váratlan végét jelentette az ártatlan gyermekkorának. A tanév végén másik városba költöznek. Addig szinte minden barátja megszerzi az első szexuális élményeit. A búcsúzáskor, amikor a többiek elköszönnek tőle, Kerstin hiányzik a sorból. Kiderül, hogy a lány az új lakásuk előtt várja. Így kezdődik a hosszú, mély szerelmük.