Az angol filmtörténet egyik legsajátságosabb ötletét valósította meg a forgatókönyvíró-producer Don Boyd: neves filmkészítőknek ajánlotta föl, hogy operarészleteket akár korhűen, akár aktualizálva vigyenek filmre színes, vagy fekete-fehér megjelenítésben. Meghökkentő, helyenként lenyűgöző lett az eredmény: Verdi, Lully, Rameau, Wagner, Puccini, Charpentier, Leoncavallo operáiból az emberi érzések, szerelmek és árulások, hőstettek és aljasságok régi és mai korban játszódó, fantasztikus összképe keveredett ki. A különös feladat kihívás volt a rendezőknek és a színészeknek. A film kihívás lesz a nézőknek is...
A hattyúk tavának története egy orosz népmesén alapszik. A cselekmény szerint egy fiatal hercegnek menyasszonyt kell választania, ám ő vadászata során találkozik Odette-tel, az elátkozott lánnyal, akinek testvéreivel együtt napközben hattyúként kell élnie, amíg az igaz szerelem rá nem talál. A herceg szerelembe esik, és az udvari bálon minden lányt elutasít, csak Odette-re vár. Odette helyett azonban a lányokat elátkozó gonosz varázsló saját lányával, Odiliával, a fekete hattyúval jelenik meg, aki Odette arcát ölti fel, a becsapott herceg pedig szerelmet esküszik neki, megszegve ezzel Odette-nek tett ígéretét. Mikor a fiatal rájön, hogy nem a szerelme áll előtte, a tó melletti tisztásra siet, és mindent megmagyaráz az összetört szívű hattyúlánynak. Mikor a szerelmesek már éppen megszöknének, feltűnik a gonosz varázsló, akivel a herceg megküzd, és végül letépi bagolyszárnyait, ezzel megtöri hatalmát, az elátkozott hattyúk pedig megszabadulnak.