Tarkovszkij évekig nem forgalmazott filmje, amely elnyerte a kritikusok díját az 1969-es cannes-i fesztiválon, az életbe vetett hit élményét fogalmazta meg. A XV. században élt, ma már világhíres szerzetes-ikonfestő élettől sugárzó művészetét egyaránt érleli az önkény megnyilvánulása, a pogányok bevonásával vívott - és az aktuális szovjet-kínai szembeállásra utaló - testvérháború, a megalázkodásra késztető nyomorúság, de a kollektív harangöntés is, amelynek eredményeként a közösség erejét hirdeti a harangszó.
Kuczónál nincs lazább uralkodó egész Dél-Amerikában: élvezi a gazdagságot, a hatalmat és a jó zenét. Aki pedig nem tetszik neki, azt egyik segédje szívesen kihajítja az ablakon. Legújabb terve: vízividámpark építése egy közeli napsütéses hegyoldalon. Hogy ott most még egy falu áll? A részletek nem érdeklik Kuczót. Az viszont nyilván érdekelné, ha tudna róla, hogy udvari boszorkánya, Yzma is a trónra vágyik. Ám a méreg, amit a varázslónő ütődött szolgája, Kronk kever a császár levesébe, nem tökéletes, és Kuczo véletlenül lámává változik. Menekülés közben pedig belekeveredik egy jólelkű pásztor, Pacha nyájába: Pachával csupán az a baj, hogy pont az ő faluját kellett volna lerombolni a vízicsúszda kedvéért. Miközben a császár igyekszik megszokni a lámaságot, és így visszajutni a palotába, a nyafka varázslónő és bamba szolgája elkapni szeretné őt. Pacha pedig maga sem tudja, mit tegyen. Segítsen a fenséges és nagyszájú lámának? Vagy jobban jár, ha magára hagyja a dzsungelben?
Az író-rendező-címszereplő Orson Welles eredetileg az Éjféli harangszó címet adta nagyon is saját képére formált Shakepeare-adaptációjának, amelynek középpontjában egy gyermekien naiv, duhaj öregember tragikus megcsalatása-csalatkozása áll. Ragyogó színészi alakítások és gyönyörű képi megoldások teszik felejthetetlenné ezt az "örökzöld" történetet.
V. Henrik, Anglia ifjú királya elhatározza, hogy megszerzi magának a francia trónt. Fel is vonul nagy haddal, de aztán a gondviselés másképp dönt.
1492 augusztusának egy hajnalán legénységével, háromárbocos vitorlásával és két kísérőhajójával útnak indult Spanyolországból egy tengerész, hogy bizonyítsa a világnak elméletét. Úgy gondolta ugyanis, hogy létezik egy új, a jártnál jóval rövidebb és biztonságosabb tengeri útvonal a kincseket rejtő Napkelet felé. A hetekig tartó kalandos út során azonban nem jutott el eredeti céljához, hanem egy addig ismeretlennek számító vidékre sodródott, ahol paradicsomi állapotok fogadták, és a különös őslakosok is békésnek tűntek. A viharos életű tengerészt Kolumbusz Kristófnak hívták, a Paradicsom pedig nem volt más, mint Amerika! Az új kontinens felfedezéséről szóló történelmi eposzt Vangelis zenéje és Ridley Scott gyönyörűen megkomponált, szemet gyönyörködtető képei teszik feledhetetlenné!
IV. Henrik király idejében a fiatal Mylest és a húgát, Meget parasztként nevelték fel, fogalmuk sem volt, hogy ki volt az apjuk. De egy napon elutaznak a Mackworth várba. Myles beleszeret Mackworth lányába, Anne-be, barátokat és ellenségeket szerez, és megtanul lovag lenni, hogy Mackworth és a barátja, Hal herceg tervei szerint vissza tudja szerezni születési előjogát a gonosz Albontól, és hordozhassa a Falworth-ok fekete pajzsát.
Kasztíliai Johanna, a szép fiatal hercegnő politikai házasságot köt Habsburg (Szép) Fülöp, flamand herceggel. A két fiatal első látásra egymásba szeret, és szenvedélyes szerelmükből hamarosan gyermek születik. Ám Fülöp nemcsak férj, de herceg és vonzó férfi is, aki nem tud ellenállni az udvar hölgyeinek. Johannán őrült féltékenység vesz erőt, melynek képtelen parancsolni. Egymást érik a nyilvános jelenetek az évek múlásával és már az udvar is hajlik arra, hogy a közben Kasztília királynőjévé lett Johannát őrültté nyilvánítsa és minden hatalmat Fülöpnek adjon át. Ám a sors útjai kiszámíthatatlanok.
A kanadai rendező nagyszabású történelmi filmje egy szerelem, Jurij és Natalka kapcsolatán keresztül tárja elénk a modern kori Európa egyik legborzalmasabb tragédiáját, a harmincas évek eleji ukrán éhínség, a „holodomor” („éhhalál”) történetét. A sztálini diktatúra kegyetlen intézkedései – a kollektivizálás, a terménybeszolgáltatások, a lakosság elszigetelése – 1932-33 során megtizedelték a világ egyik legtermékenyebb mezőgazdasági területének számító Ukrajna lakosságát. Mivel a szovjet vezetés Sztálin halála után is mindent elkövetett, hogy eltitkolja a népirtás tényét, az áldozatok pontos számát ma sem ismerjük – a történészek hét-tíz millió halottról beszélnek.