A Marie története megtörtént eseményeken alapszik. Franciaország, a 19. század vége. Marie Heurtin vakon és siketen született, környezetével nem tud kommunikálni. Szülei az orvosuk tanácsa ellenére sem adják be intézetbe, hanem egy zárdát keresnek fel, ahol az apácák siket nőkről gondoskodnak. Marguerette nővér, egy fiatal apáca szárnyai alá vesz Marie-t. Elnyeri a világtól elszigetelten élő lány bizalmát, és a hit és szeretet erejével megtanítja arra, hogyan fejezheti ki önmagát.
V. Nezval művének egy nagyon erőteljesen stilizált adaptációja. Egy leheletnyi misztikummal fűszerezett mesebeli történet foglalja keretbe a tizennégy éves főhős szexuális elképzeléseit. A tudatalattiból felmerülő szexuális motívumok keverednek az örök ifjúság áráról szóló vámpírtörténettel. Az elvárások, a mohóság, a félelem és a vágyakozás a nyár és az ősz pasztellszíneivel elmesélt szürreális történetté válik.
1858-ban Franciaországban Bernadette-nek, egy kamasz paraszt lánynak, látomása van egy "szép hölgy"-ről a városi szeméttelepen. Soha nem állítja, hogy ez ennél több, de a város lakossága feltételezi, hogy Szűz Mária. A nagyképű kormányzati hivatalnokok azt gondolják, hogy bolond, és mindent megtesznek, hogy elnyomják a lányt és a követőit, és az egyház nem akarja, hogy bármi köze legyen a dologhoz. De ahogy Bernadett egyre nagyobb figyelmet kap a jelenség meggyőz mindenkit a városban és megváltoztatja életüket.
A film a 90-es években játszódik egy kis algériai hegyi faluban. Nyolc francia ciszterci szerzetes él itt együtt a helyi muszlimokkal, egészen addig békességben, míg fundamentalista szélsőségesek meg nem támadják a falut. A korábban egyetértésben élő szerzeteseket megosztja a vak testvéri szeretet, illetve a józan gondolkodás. Végül feloldozást a film drámai vége sem ad.
Bunuel ezt a történetet ostobának tekinti. A börtönből megszökött fiatal "bukott nő" menedékre lel egy jómódú polgári család otthonában. Itt, ahelyett, hogy hálával tele meghúzná magát, a lány zűrzavart okoz, az eddig rendben levő családi életben. Természetesen szégyenletes vég vár rá. Bunuel ezt a befejezést nagyon nem szerette. Kedve volt "megajándékozni" a bukott lányt a hacienda birtoklásának jogával. Az éles átmenetek és a jelentősebb főhősök ábrázolásának módja láthatóan megmutatja, mely momentumok a legrokonszenvesebbek a rendező számára.
A film két történetet mesél el: Az első egy dühöngő őrült sógunról szól, kinek két szenvedélye van, a kínzás és a nők. Ez 1628-ban játszódik Nagasakiban, Tokugawa sógunátusának korszakában. A második sztori, 1821. Satezo, a szerencsétlen árván felnőtt férfi, ki egy börtönben született Oszakában, az anyja criminal-boss volt, nem is csoda, hogy pénz nélkül tökrészegen szórakozik egy kupiban. De amikor fizetni kell reggel neki sem lesz pardon, egy évre takarító munkára fogják az intézményben, haját levágják, arcát kifestik nehogy a szökés eszébe jusson. Tragikus sorsának története élvezhetőbb epizódot eredményezett, jobb, mint az első részre jellemző öncélú vérfürdő.
Aurocastro, tarantói normann hercegség, a XI. század eleje. William urat (Dieter Kirchlechner) a szentföldi háborúból hazatérve ünneplő tömeg fogadja. A harcok alatt karját adta szent hitéért és most újabb seregre van szüksége, mert Jeruzsálem még mindig pogány kézen van. A lelkes toborzót hallva Antonio fia, András (Thure Riefenstein) és Alessio (Armin Mueller-Stahl) fogadott fia, a félig szaracén Péter (Alessandro Gassman) is neki akar vágni a nagy útnak. Richard (Johannes Brandrup) is velük tartana, ám apja, William megtiltja ezt. Mint örökös kötelessége maradni. Most William nagyravágyó öccsén, Corradón (Uwe Ochsenknecht) van a sor, aki távollétében kormányozta a hercegséget.