Baaria egy szicíliai kisváros, generációk óta itt él a Torrenuova család. Peppino apja egyszerű kecskepásztor volt a múlt század harmincas éveiben, a fasizmus idején. A nagy szegénységben Ciccio számára az olvasás jelentette az egyetlen örömet. Az élet még keményebb a második világháború alatt, de a felfordulást kihasználva Peppinónak sikerül pénzt szereznie. A nyomor és az igazságtalanság láttán csatlakozik a kommunistákhoz, majd találkozik élete szerelmével. Mannina szülei azonban ellenzik kapcsolatukat. Peppino idővel megpróbálja átadni a tapasztalatait a fiának, Pietrónak, de rá kell jönnie, hogy az álmai szertefoszlottak.

Tomas, a neves prágai agysebész, agglegényként éli mindennapjait. Igazi nőfaló, akinek a párkapcsolatokról sajátos filozófiája van: ha látóteredbe kerül egy nő, légy résen minden pillanatban, de soha ne kötelezd el magad. Amikor azonban megismerkedik a monogám Teresával egyszeriben felrúgja elveit, és elveszi a lányt feleségül. Tomas azonban továbbra sem mond le szeretőjéről, Sabrináról, akit viszont csöppet sem zavar, hogy a férfi csupán szexuálisan vonzódik hozzá. Hamarosan a két nő megismerkedik egymással, s ki tudja, hogyan folytatódna ez a szerelmi háromszög, ha mindez nem éppen az 1968-as évben, a Prágai Tavasz idején történne...A világhírű film Milan Kundera azonos című regénye alapján készült, mely Magyarországon egészen a rendszerváltásig tiltólistán volt.

A maffiózók Amerikájában vagyunk. A fiatal Johnny temetésére gyűlik össze a család. A koporsó mellett felidéződik a múlt: önkényeskedések, önbíráskodások, a borzalmak. Ray, a család feje, a legidősebb testvér, aki már 13 éves korában apja parancsára ölt, nem tudja, hogy öccse halála csak egyszeri bosszú, vagy egy gengszterháború kezdete, főképp, hogy a család ellensége, Gaspare Spoglia is küld koszorút.

Két szenvedélyes testvér kalandjai egy olasz kisvárosban, az 1960-as és '70-es években: Accio (Elio Germano) ingerlékeny, feszültséggel teli bajkeverő. Szülei teljes kétségbeesésére, minden apró csatát háborúként fog fel. Bátyja, Manrico (Riccardo Scamarcio) csinos, karizmatikus, közkedvelt személyiség, de ami a lelke mélyén rejlik, az épp oly veszélyes. Politikai nézetek harca és egyazon nőért való küzdelem. Megfutamodás és visszatérés, azaz tudjuk, hogy mikor kell harcolni és mikor kell felnőni. Az olasz történelem 15 évének eseményei peregnek le a szemünk előtt, mire a fiúk rájönnek, hogy a köztük lévő különbségek ellenére is, mennyire hasonlítanak egymásra.

A történet a karizmatikus lengyel festőről, Wladyslaw Strzeminskiről szól. A háború után műveit az aktuális társadalmi és politikai helyzet miatt a kommunista elit ellenezta. Kizárták az egyetemről, ahol addig tanított, illetve mindenféle módon meggátolták művészeti tevékenykedését, ennek ellenére ő kitartott saját művészi szabadságának követése mellett.

A Nyugatról álmodozva Borjana semmiképp sem akar gyereket vállalni a kommunista Bulgáriában, ám 1979-ben mégis megszületik lánya, Viktoria. A csecsemőnek rejtélyes módon hiányzik a köldöke, ezért azonnal kikiáltják az Évtized Gyermekének, és Viktoriát kilenc éves koráig tejben-vajban füröszti állam anyácska. A kommunizmus bukásával aztán Viktoria aranyéletének is vége szakad. A három részben elmesélt, több évtizedet átfogó történet egyszerre intim és nagyszabású anya-lánya történet, valamint szarkasztikus humorú, filozófiai tanmese, mely szélesebb történelmi perspektívából mutatja a kommunizmust és az európai rendszerváltozások eseményeit.