Vannak filmek, amelyek beépülnek életünkbe, hiába változik az idő, az ízlés és a technika, kopásmentesen szépek maradnak, akárcsak legigazabb emlékeink. Ha csak úgy véletlenül meghalljuk Nino Rota filmzenéjének azt a bizonyos feledhetetlen dallamát, máris felidéződik bennünk a megrázó, mégis felemelő történet az édes, bolondos, csupa lélek Gelsomináról, az erőszakos, durva érzelmeket megvető Zampanóról, meg a mindentudó bolondról, aki megtanítja Gelsominát arra a bölcsességre, hogy minden létezésnek értelme van itt a földön.
Történetem hősei angyalok. Igen, munkanélküli őrangyalok, akik a háború befejezése óta Berlinben tevékenykednek, ahogy az Úristen így hátrahagyta őket. Azután egy szép napon az egyik angyal szerelmes lesz. Találkozik egy trapézművésznővel, aki cirkuszban lép fel, angyalszárnyacskákkal a ruháján. Ezt nagyon mulatságosnak találja, és nagyon tetszik neki ez a lány. De ahhoz, hogy beleszerethessen, halandóvá kell válnia, mint minden földi lénynek. Nehéz elhatározás előtt áll... (Wim Wenders) A nyolcvanas évek közepén még kettészakított Berlinben játszódó - cannes-i rendezői díjjal kitüntetett - film az évtized iskolateremtő alkotásává vált.
Edward Bloom mindig hazudik. Nagy mesélő és kiváló anekdotázó: különös, színes fantáziájával mindenkit levesz a lábáról, még azokat is, akik talán nem hiszik el a világkörüli útjáról, az óriásokról, boszorkányokról, viharokról és csengő hangon éneklő sziámi ikrekről szóló elbeszéléseit. Egyedül a fiát nem győzi meg - ő egyszerűbb, szerethetőbb apára vágyik. Amikor azonban kiderül, hogy Edward halálos beteg, a fia mégis beszélgetni kezd vele. Szeretné végre megismerni az apját: meghallgatja összes hihetetlen történetét, és megpróbálja elhinni őket: a sok hazugság mögött a valóságot keresi. Nem is sejti, mit fog találni...
Négy barát: Matilde, Cencio, Fulvio és Mario különleges képességű csodabogarak, akik egy cirkuszban lépnek fel. 1943-ban, Róma bombázásakor a cirkusz tulajdonosa, aki apjuk helyett apjuk volt, eltűnik, ők pedig magukra maradva küzdenek a túlélésért.v
Flóra egy kiöregedett cirkuszi elefánt, aki már nem tud szerepelni. Az elaltatása előtti este a cirkusztulajdonos lánya, Dawn ellopja Flórát a cirkuszból. Csupán kétszáz kilométernyi erdő, egy dühöngő folyó és két elefántvadász választja el őket a az elefántrezervátum biztonságától.
Éjszaka van. Egy párizsi hídon könnyes szemű lány hajol a Szajna fölé, úgy tűnik, vízbe akarja fojtani bánatát (s magát). Ám egy hang megszólal a háta mögött, és a lány követi a férfit. Gabor, a késdobáló éppen partnert keres a műsorához, aki vállalná az eleven célpont szerepét. Adele-nek nincs vesztenivalója, elfogadja hát az ajánlatot. A két sorsüldözött együtt sikeresen boldogul, s az élet hirtelen szép lesz. Ám a váratlanul jött szerencse csak addig tart, amíg együtt maradnak.
Oskar különleges kisfiú, aki a 20-as években, Danzigban született és két apja is van. Harmadik születésnapjára kap egy bádogdobot, és ugyanekkor eldönti, hogy nem nő tovább. Innentől kezdve lehetetlen elválasztani imádott dobjától, ugyanis ha megpróbálják, hisztérikus sikítozásba kezd, és magas hangjával üvegtárgyakat tör össze. A gyerekkorban ragadva él meg mindent: a nőket, szülei elvesztését, a második világháborút...