A '80-as évek végén, Oh Dae-soo-t, a teljesen átlagos családapát elrabolják saját háza elől és évekig fogva tartják egy privát cellában, ahol az egyetlen kapcsolatot a külvilággal egy televízió jelenti számára. Így szerez tudomást róla, hogy feleségét megölték és a rendőrség őt gyanúsítja. Értelmetlen és érthetetlen fogvatartása a kezdeti kétségbeesés után eltökélt belső bosszúvá érik. 15 évvel később szabadul, mindenféle magyarázat nélkül. Oh Dae-soo-t megkeresi az a személy, aki valószínűleg minden balszerencséjének okozója és azt javasolja, hogy találja meg, ki és miért tartotta fogva annyi éven át. A rémálom folytatódik Oh Dae-soo számára.

Egy középkorú férfi visszaemlékezik életére, gyermekéveire, családjára, kapcsolataira. Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullnak szét az időben. Az emlékezés előhívja a múltból azokat az alapvető etikai és morális problémákat, amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre. Az önmagával való szembenézés, a permanens önreflexivitás állandó meditatív állapotot eredményez, amely szükségszerűen vezet el a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez. Tarkovszkij önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotása hitvallás a művészetnek az emberi lélekre gyakorolt hatásáról és a művészek morális felelősségéről.

A visszahúzódó, inkább kutatóorvosnak, mint gyakorló pszichiáternek való Dr. Malcolm Sayer a Baibridge-i Kórház ideggyógyászatára kerül. Az osztályon szinte teljesen öntudatlan, gyermekkoruk óta tetszhalott állapotban lévő betegeket kezelnek. Bár nem tudnak beszélni és érzelmeiket, gondolataikat más módon adják környezetük tudtára, Sayer meg van győződve róla, hogy ezek az emberek "odabenn mégis élnek". A lelkes orvos egy olyan új gyógyszert fedez fel, amellyel a betegeket vissza lehet hozni őket az életbe. Csodálatos ébredésnek lehetünk tanúi.

A harmincéves, jóképű Alain Leroy súlyos lehangoltsággal küzd. Amerikában élő felesége alkoholizmusa miatt befizette elvonókúrára egy drága magánklinikába, s olykor "ellenőröket" is küld a távolból. A kezelés végén Alain megpróbál régi barátaival újra kapcsolatot teremteni, de úgy érzi, mindenhol falak veszik körül...

Párizs, a századfordulón. Christian ragyogóan tehetséges, fiatal író, aki apja akarata ellenére Toulouse-Lautrec bohém körében tölti napjait. A festő vezeti be a Montmartre művésztársaságába, nem utolsó sorban pedig a mulatók csillogóan dekadens, féktelen világába, ahol szinte minden elképzelhető - kivéve az őszinte szerelmet. Christian azonban őrülten beleszeret Párizs leghírhedtebb mulatójának legünnepeltebb csillagába.

A sikeres skót színpadi szerző, James Matthew Barrie egy nap találkozik a Llewelyn Davies családdal: négy árva fiúval és gyönyörű édesanyjukkal. Barrie, a rosszallások ellenére, összebarátkozik a családdal és a fiúkkal mindenféle huncutságot eszelnek ki. Kivételes képzelőereje vitorlás hajóvá változtatja a domboldalt, az egyszerű botból óriási kard lesz, a levegőbe eregetett sárkány elvarázsolt tündérként lebeg. Képzelőerejük segítségével indulnak közös kalandokra, amelyekből végül Barrie megalkotja a történetet egy fiúról, aki soha sem akar felnőni.

Ben, az egykor szebb napokat látott hollywoodi forgatókönyvíróból lecsúszott alkoholista válik. Egyik utolsó tiszta pillanatában eldönti, hogy felégetve maga körül mindent, búcsút mond addigi életének és Las Vegas-ban halálra issza magát. Azonban öngyilkossági kísérlete során rátalál egy prostituált személyében álmai asszonyára, akivel kölcsönösen szükségük van egymásra. Noha sorsuk és megváltó szerelmük túl későn talál egymásra, földi létük utolsó állomásán megtanulják, hogy a legfontosabb dolog az élet szeretete és a halál tisztelete.

Kórházba kerül az ötvenes évei elején járó Rémy. Volt felesége, Louise, arra kéri a Londonban élő fiukat, jöjjön haza a haldokló apját meglátogatni. Sébastien húzódozik, hisz hosszú évek óta nem volt apjával kapcsolata, nem volt mondanivalójuk egymásnak. Végül mégis Montrealba repül, hogy segítsen és apja támasza legyen a nehéz helyzetben. Sébastien minden követ megmozgat, hogy könnyítsen a Rémy szenvedésein. Még az apja életében egykor oly fontos vidám bandát is összehívja: rokonok, barátok, egykori szeretők jönnek össze a betegágy körül.

Ön eddig azt hitte, hogy munkája maga a pokol? Frank (Nicolas Cage) szerette munkáját, de az állandó stressztől kiégett az évek során. Minden telefonhívás lehet egy gyilkosság, akár baleset, emberi tragédia. A manhattani éjszakában Frank társaival mentőzik. Lelkiismeretfurdalás gyötri az elvesztett életek miatt. Sokszor megjelenik előtte egy fél évvel korábban meghalt nő arca, aki megmenthető lett volna. Ki akar lépni munkájából, de valami mégis mindig visszahúzza. Frank és kollégái életét három éjjelen át követhetjük. Larry (John Goodman) örökké éhes, Marcus (Ving Rhames) vallásos fickó, Tom (Tom Sizemore) pedig agresszív egyéniség, ha nem történik semmi... Martin Scorsese újra szeretve-gyűlölt városának árnyoldalait mutatja be emberien és mesterien.

Los Angeles sokaknak napfényt, pálmafákat és könnyű, vidám életet jelent. És vannak olyanok, akiknek egészen mást. A városban dolgozó zsaruk számára ezekből az utcákból felesleges erőszak, hazugság és halál sugárzik. Aki itt egyenruhába bújik, az hamar megtanulja, hogy a törvény betűje nem vezet el az igazságig: az utca törvényeire van szüksége, ha győzni akar. Tom Ludlow nem adja fel könnyen, pedig ő aztán igazán sötéten látja a világot. Felesége elvesztése után csak a rendőri munka marad számára. Amikor azonban egy nyomozás során rájön, hogy a kollégái közé is befurakodott a korrupció, minden dühét és haragját ebben az ügyben vezeti le: pedig most a saját társai ellen kell fordulnia.

A kilencvenes évek elején a brit hatóságok úgy döntöttek, hogy a rövid időre elítélt rabokat humanitárius feladatokkal készítik fel a szabad életre. Hűsünket, az angol Brute-ot egy román árvaházba küldik, hogy ott tegye hasznossá magát. A kezdetben cinikus fenegyerekként mutatkozó elítélt csakhamar döbbenetes bűntényt leplez le...