Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában fél centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?

Egy baljóslatú felmérés szerint az amerikai gyermekek és felnőttek 37%-a kövér, minden három felnőtt közül kettő túlsúlyos vagy elhízott. Vajon az önkontroll hiányát vagy a gyorséttermi ételeket hibáztathatjuk ezért? Miért olyan kövérek az amerikaiak? A Super Size Me című filmből gunyorosan, hamburgerrel a kézben kaphatjuk meg a magyarázatot - a produkció betekintést nyújt Amerika gyorséttermeinek legális, financiális és fizikai költségeibe. Morgan Spurlock rendező útra kelt, és 20 amerikai városban készített interjút szakértőkkel.Utazása során Spurlock saját magával is kísérletezett, egy hónapon át csak a McDonald's által kínált ételeket ette, s három egyszerű szabályhoz tartotta magát:1. Nincs válogatás: csak azt eheti, ami ki van rakva a pultra (beleértve a vizet is).2. Semmi extra adag, hacsak nem ajánlják fel.3. Nincs kifogás: legalább egyszer meg kellett ennie minden, a menüben szereplő fogást.

Robert Kenner és Melissa Robledo közösen vizsgálják a modern élelmiszeripar hatékonyságát és sebezhetőségét.