Mozart és Salieri: a tehetség és a középszerűség ellentéte, örök harca sokakat megihletett már. Milos Forman szakított e művészi hagyományokkal. Filmje nem a középszerűség szívósságát és a zseni törékenységét ábrázolja. Az Amadeusban két súlyos egyéniség mérkőzik, ütközik meg. Forman Salierije cseppet sem kisszerű, csupán a tehetség félreismerhetetlen nagyvonalúsága hiányzik belőle. Az a fajta művészi és emberi természetesség, ami Mozartot igazán naggyá tette... Mozart halálos ágyánál Salierinek lassacskán megvilágosodik: hiába a düh és a görcsös akarás, a tehetség egészen más anyagból van. Mozarttal olyan ember távozott, aki valóban a teremtő kegyeltje volt.

Ludwig van Beethoven - a férfi, akit félistenként csodáltak és fékevesztetten gyűlöltek. Aki számtalan rajongót szerezett a halála után, s számos ellenséget az életében. Akit szenvedélyei olykor őrületbe kergettek, vágyai pedig különös világokba vezették. Egy férfi, akinek mélyen őrizte titkát: legnagyobb szerelmét, melyről soha senkinek sem beszélt. Csak amikor meghalt, derült fény a rejtélyes nő személyére, aki elrabolta az esendő óriás szívét. A szálak Bécsbe, Karlsbadba és Martonvásárra vezetnek, Brunswick gróf és családja birtokára.

Stanzi Hübner Bécsbe utazik hogy meglátogassa nagynénjét, aki egy sikeres pékséget üzemeltet. A fiatal lány ahogy megérkezik, véletlenól egy jelmezbálba csöppen, ahol felkelti Gräfin Báró figyelmét, aki azt hiszi Stanziról, hogy egy grófnő. Persze Stanzi is felfigyel a katona zenekar ifjú dobosára, Willi Jurek-re.

Az ismert zeneszerző, Mimi Nachtigal és a híres énekesnő, Venus Morgenstern őrülten egymásba szeretnek. Szenvedélyes viszonyuk hét évig tart, majd szakítanak. Szétválásuk után, mindketten arra a fájdalmas felismerésre jutnak, hogy immár semmi értelme az életüknek. Kiábrándultságukra különböző gyógyírt keresnek, Venus új szeretőt talál magának, Mimi pedig megöli magát... Ám a halál nem oltja ki szerelmüket, s bár Mimi az alvilágba jut, Venus pedig az élők között marad, nem lehetnek meg egymás nélkül, hiába tűnik úgy, már túl késő. A mindenre elszánt Venus, mint Orfeusz alászáll az alvilágba, hogy megkeresse és visszahozza szerelmét a holtak birodalmából...