A bankok sorozatos arcátlan hirdetései, a nép elszegényedése(eladósodása),és országunk jelenlegi gazdasági mutatói késztettek minket arra, hogy megosszuk Önökkel ezt az érdekes tényállást
Michael Moore a pályája során állandóan visszatérő gondolatot boncolgatja: hogyan hat a kapitalizmus az amerikaiak mindennapjaira? A kérdés nem is lehetne aktuálisabb a 2008-as világválság kirobbanása óta, hiszen a sokak által "amerikai álomként" ismert csoda ma már inkább "amerikai rémálom". Vajon milyen árat kell még az USA-nak fizetnie a kapitalizmusimádata miatt? Családok mennek tönkre, az emberek sorra vesztik el állásukat, otthonukat, felélik megtakarításaikat. Moore elvezet minket az átlagemberek otthonába, kiknek az élete fenekestül felfordult, ugyanakkor elindul Washingtonba is, hogy megkeresse a felelősöket a kialakult helyzetért.
1950-ben a tanzániai Viktória-tóba mesterségesen betelepítették a nílusi sügér nevű halfajt, mely ragadozó lévén rövid időn belül kiírtotta a tó természetesen ott élő egyéb halfajait felborítva az élővilág egyensúlyát és ökológiai katasztrófát előidézve. A betelepítők mindezt azért vitték végbe, hogy az elszaporodott értékes húsú sügért tonnaszám halászhassák ki a tóból és vihessék az európai piacokra jó pénzért eladni rabszolgasorba döntve a helyi bennszülötteket, akiket fillérekért embertelen körülmények között dolgoztatnak a halászatban és a halfeldolgozásban. A halat külföldre szállító repülőgépek fegyvereket hoznak Oroszországból tovább éltetve ezzel az Afrika történelmét fémjelző polgárháborúskodást.