A közvetlenül az első világháború után készült film a német expresszionista filmstílus legnagyobb hatású, legtöbbet idézett alkotása, amely 1958-ban a híres brüsszeli szavazáson bekerült minden idők legjobb 12 filmje közé. A forgatókönyvírók eredeti szándéka szerint Caligari, az őrült hipnotizőr, és médiumának kapcsolata a hatalomra törő, irracionálisan gonosz zsarnok és a kiszolgáltatott kisember viszonyát testesítette volna meg. Az eredeti cselekményhez utólag hozzákapcsolt kerettörténet tompította a társadalomkritikát, és lélektani síkra emelte a konfliktust. A filmben kizárólag festett díszleteket alkalmaztak, amelyeket három expresszionista festő, a Sturm csoport tagjai készítettek. A kísérteties, látomásszerű kisvárosban az utcák hegyesszögben torkollnak egymásba, a düledező kockaházak tetején a kémények ferdén meredeznek. A torz perspektívájú, hatásosan megvilágított díszletek között a szereplők árnyakként suhannak, mintha maguk is megelevenedett rajzfigurák lennének.

A történet egy helyszínre összpontosít (egy kis faházikó), ahova néhány túlélõ menekül a megjelenõ zombik elõl, hogy átvészelhessék az élõhalottak invázióját. Miközben igyekeznek megküzdeni a környéket elárasztó sétáló hullákkal, kiderül, nem is a halottak okozzák a legnagyobb problémát, hanem saját fajtársaik.

Mit tennél meg azért, hogy mentsd az életed? A megháborodott szadista sorozatgyilkos áldozatait megszállottan az élet értékére akarja megtanítani úgy, hogy erkölcsileg szilárd embereket rabol el, és hátborzongató játékra kényszeríti őket, melynek tétje a saját életük.

Jim felébred a kómából, de senkit sem talál a kórteremben. Üres a folyosó, az egész épület, üres és néma az egész város. Jim semmit sem ért, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélő, mindentől rettegő menekülők. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elől menekülni kell. Egykor emberek voltak, ám a gyilkos vírusnak köszönhetően már csak fékevesztett őrültek, akik ölni akarnak. Jim huszonnyolc napig feküdt a kórházban, de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia szinte elnéptelenedjen.

Dr. Robert Elliott jóképű, megnyerő személyiségű pszichiáter, jól menő rendelővel a divatos East Side-on. Az egyik páciense Kate Miller, a rendkívül vonzó, dús erotikus fantáziával megáldott hölgy, akit a férje elhanyagol. A lélekbúvár azt tanácsolja neki, hogy csalja meg a férfit. Kate éppen a szeretőjétől távozik, amikor a liftben brutális kegyetlenséggel meggyilkolják. A szemtanú egy call girl, aki felismerné a gyilkost. Ő az egyetlen, aki segíthetne a az áldozat fiának, Peternek a nyomozásban, legalább is amíg életben van. A nyomok a pszichiáter rendelőjébe vezetnek.

1847: az amerikai úttörők Nyugat felé terjeszkednek, elterjed az aranylelőhelyek híre. Boyd kapitány hőse és áldozata is a vadnyugati helyzetnek: a mexikói-amerikai háború csatájában tanúsított gyávasága miatt kietlen határvidékre küldik szolgálni, a hideg Sierra Nevadába. Az apró garnizon szedett-vedett katonákból áll. Egy napon kimerült idegen utazó kér bebocsátást. A skót elmeséli, hogy hóviharban rekedtek útitársaival. Barlangban húzták meg magukat és az élelem fogytával emberi hússal táplálkoztak. Egy indián legenda szerint, aki emberhúst evett, az erősebbé, hatalmasabbá válik. A kapitányt vonzzák a skót utazó titokzatos tapasztalatai...

Jack Morlar író gyilkossági kísérlet áldozata lesz, s egy kórházban mesterségesen tartják életben. A francia bűnügyi felügyelő, Brunard, akit a Scotland Yard bízott meg az eset földerítésével, tudomást szerez az áldozat állítólagos természetfölötti képességeiről: az író azt állította, hogy puszta akaratával embereket ölt meg, sőt már repülőgép-katasztrófát is előidézett. A felügyelő eleinte nem ad hitelt ennek az állításnak, Morlar sértetlen agyveleje viszont már egy újabb büntetést ötöl ki a züllött emberiség számára.

A film középpontjában két elmebeteg sorozatgyilkos áll Henry és Otis. A történet ott kezdődik hogy Otis testvére, Becky beköltözik apró Chicagói lakásukba, megzavarva ezzel a két férfi bűncselekményeiben kiélt szexuális viszonyát.

May egyik szemére majdnem vak volt gyerekkorában. Kötéssel a szemén, folyton segítségre szorulva, kiközösítve, barátok nélkül nőtt fel. Egyetlen társa csak egy porcelánbaba volt, amelynek elsírhatta bánatát, elmesélhette vágyait. A gyerekkori kitaszítottság érzése felnőttkorban sem csökkent: May képtelen a kapcsolatteremtésre, nincsenek barátai és úgy tűnik, a szerelem is elkerüli. Végül mégis talál magának valakit: beleszeret Adambe, aki azonban faképnél hagyja a lányt, miután rájön, hogy May képtelen a normális kapcsolatra. A csalódás egy leszbikus kolléganője, Polly karjaiba taszítja, de Polly nem érzelmi kapcsolatra vágyik, csupán a szexre, és ez újabb kudarcélmény May számára. A lánynál betelt a pohár, átszakad az utolsó gát is, és az őrület teljesen elhatalmasodik rajta. Úgy gondolja, hogyha nem talált magának megfelelő társat, majd ő maga "teremt" egyet magának. Csupán a megfelelő testrészek hiányoznak ahhoz, hogy elkészüljön May saját barátja.

Egy átlagos amerikai család kaliforniai kirándulásra indul, ám a túra másképp alakul, mint ahogy tervezték. A környezô hegyekbôl valakik figyelik ôket. Olyanok, akik már nagyon vártak rájuk. És az emberi húsra éhezô sugárfertôzött mutánsok le is csapnak a társaságra. Perverz étvágy harcol a családi összetartással. Ôrült vérszomj a civilizációval. Az esélyek egyenlôek:még nem tudni, végül ki fog felfalni kit…

Chris a nyugat-virginiai Appalache-hegységben autózik. Sietős az útja, állásinterjúra igyekszik. Legnagyobb bosszúságára forgalmi dugó akadályozza továbbhaladását. Chris az elhagyott dűlőúton próbálja kikerülni az akadályt. Az erdőben azonban baleset éri, összeütközik egy másik kocsival. Miután mindkét autó használhatatlanná vált, elhatározzák, hogy gyalog indulnak segítségért. Útközben összetűzésbe keverednek három hegyi emberrel, akik üldözőbe veszik őket. Akiket ezek az emberek levadásznak, fel is falják.

Új-Zéland Kaihoro nevű városát ellepik az emberevő földönkívüliek, akik az emberhússal mint újfajta ínyencséggel szeretnének kereskedni az univerzumban. Az Astro Investigation Defense Service nevű szervezet négy tagjának kell megölnie az idegeneket és megmentenie az emberiséget...

Három jó barát, Liz (Cassandra Magrath), Kristy (Kestie Morassi) és Ben (Nathan Phillips) Ausztráliába, a legendás Wolf Creek Nemzeti Parkba indul nyaralni. Féktelen bulik és határtalan szórakozás kíséri végig útjukat mindaddig, amíg autójuk egy nap lerobban. Egy helyi lakos felajánlja, hogy megjavítja a kocsit és éjszakára megszállhatnak nála. Másnap világossá válik, hogy a segítõkész helybélinek esze ágában sincs állnia szavát vagy tovább engedni a fiatalokat.

Vicki Maloney-t hirtelen az utcáról rabolja el egy furcsa pár, akik egy kissé zavartnak tűnnek. A lány hamar rádöbben, ha meg akar menekülni fogvatartóitól, akkor éket kell vernie a kapcsolatuk közé.

Egy kisvárosban kettősgyilkosság történik. Két FBI ügynök érkezik ennek kivizsgálására, Elizabeth Anderson és Sam Hallaway. A rendőrőrs három szobájában megkezdődik a három túlélő kihallgatása, egy 9 éves lányé, egy rendőré és egy 20 év körüli drogfüggő nőé. Sam mindhármuk kihallgatását figyelemmel kíséri egy negyedik szobából, és lassan kibontakozik előtte, mi történhetett egy nappal korábban.

James D'Ampton visszatér ősei családi fészkébe, az ódon kastélyba, ahol legenda járja a helyi sárkányról, mely fehér féreg képében megjelenve szüzek friss vérére vágyik. A felvilágosult arisztokrata mindezt pogány babonának minősíti, mígnem egy régészhallgató fel nem nyitja a szemét.

Egy csapat turista kitérőt tesz egy kis szigetre, hogy odavigyenek el egy lányt, aki lekéste a hajóját. A szigeten azonban látszólag senki nincs; de a látszat csal...

A július 4-i ünnepi hétvégén hat jóbarát egy terrorista szervezet áldozatává válik, azonban arra még a terroristák sem számítanak, hogy az anyag, amit áldozataiknak adtak, vérszomjas kannibálokká változtat mindenkit, aki fogyasztott belőle