Dora, az egykori tanárnő a forgalmas pályaudvaron üldögél asztala mögött. Analfabéták helyett ír levelet, ezzel tartja el magát. Egy nap egyik ügyfelét halálos baleset éri, akinek fia, Josué magára marad. Dora úgy érzi, hogy segítenie kell a gyermeken, de nem vállalkozik rá, hogy magához vegye. Inkább útnak indul a kisfiúval, hogy megkeressék az apját.

Az Apu-trilógia Satyajit Ray, az indiai film talán legjelentősebb képviselőjének első három filmje, amely - bár egy indiai regényen alapul - sok életrajzi motívumot is felhasznál, és amit a filmes tapasztalatokkal addig egyáltalán nem rendelkező S. Ray a szó legjobb értelmében vett amatőr körülmények között forgatott. Az utolérhetetlen szépségű, fekete fehérben forgatott trilógia egy bengáli faluban élő szegény családról szól. Az apa, a tudós író a városba megy dolgozni, hogy megélhetést biztosítson feleségének és kisfiának, akiket kénytelen magukra hagyni. Az apa halálosan betegen jön haza, ettől kezdve az anyának még nagyobb áldozatokkal kell küzdenie azért, hogy tehetséges fiát, Aput taníttassa. A 2. és 3. rész Apu tanulóéveit, férfivá érését, szerelmét, a világgal való meghasonlását, elvonulását, majd lassú gyógyulását meséli el. A film vizuális szépsége, érzelmi mélysége utánozhatatlan és utolérhetetlen, ezt a bravúrt maga a rendező sem tudta még egyszer megismételni.

"...amikor márciusban a németek átlépték a határt, hogy elfoglalják az egész országot, és a mi városunkon keresztül vonultak Prágába, nagyapám egyes-egyedül kiment elébük, egyes-egyedül az én nagyapám ment ki a németek elé, hogy hipnotizőr lévén szembeszálljon velük, és a gondolat hatalmával visszatérítse a tankjaikat." Hát ilyen családból származik Milos, aki nem hőssé akar válni, csak a már kínossá vált szüzességét szeretné elveszíteni. Segédtisztként dolgozik egy kisváros állomásán, ahol hiába húznak el a front közeledtével mind szigorúbban ellenőrzött vonatok, a dolgozók élik megszokott életüket.

1943 nyarán egy este három fiatal száll le a vonatról a Canterbury előtti állomáson: egy brit és egy amerikai őrmester és egy angol lány, aki egy farmon fog kisegíteni. Alig tesznek meg néhány lépést az utcán, amikor a sötétben rájuk támad a környék titokzatos réme, a Ragasztós, aki ragasztóval önti le fiatal nők haját. A három fiatal elhatározza, hogy a végére jár a rejtélynek, és ebben a helyi lakóktól is segítséget kapnak. Pressburger Imre és Michael Powell legendás író-rendező duójának szórakoztató mozija a világháború utolsó szakaszából, egyfajta tiszteletadásként Chaucer Canterbury mesék című, középkori műve előtt.

A nagy világválság idején hobók ezrei próbáltak szerencsét szerte Amerikában, s céljukhoz a legolcsóbban potyautasként juthattak el, trükkösen felkapaszkodva a vonatszerelvényekre. De van egy rettegett vonatkalauz, aki nem tűr meg potyautast a felségterületén: halállal lakol minden betolakodó. Amíg nem akad egy hobó, aki bejelenti: ha törik, ha szakad, ő bizony megpróbálja - végig megteszi a hosszú utat a tiltott szerelvényen...