Jake és Elwood Blues a két fehér csirkefogó él-hal a blues zenéért. A fekete öltönyös, fekete kalapos, sötét napszemüveges duó életében eljött a pillanat, hogy minden bűnük megbocsátást nyerjen. Megtudják, hogy le akarják bontani az árvaházat, ahol ők is nevelkedtek. Mary nővér hiába fohászkodik Istenhez, itt már csak egy köteg dollár segíthet. A Blues-fivérek elhatározzák, hogy összetrombitálják a régi bandájukat. Azután néhány fellépéssel elég pénzt szereznek ahhoz, hogy segíteni tudjanak a nővérnek. A dolgok azonban nem egészen úgy alakulnak, ahogy kellene.

A gazdasági világválság sújtotta Délen három rab megszökik a börtönből. Egész életükre kiható kaland vár rájuk, mikor nekiindulnak, hogy visszaszerezzék szabadságukat, és hazatérhessenek otthonukba. Nincs vesztenivalójuk: bilincsbe verve futnak az életükért. Nyomukban jár Colley, a ravasz és rejtélyes nyomozó, aki minden igyekezetével azon van, hogy a három fegyencet visszavigye a börtönbe.

A politikai reklámkampány részeként szervezett nagyszabású country koncert - a rendező jellegzetes, maróan szatírikus stílusában, kaleidoszkópszerűen bemutatva - gigantikus és bravúros paródia a fennállása 200. évfordulóját ünneplő Egyesült Államokról. Show az egész világ - sugallja a country zene fellegváraként tisztelt Nashville hektikus, és mégis minden részletre kiterjedő körképe, a végső merénylettel és a vélt rendben feltáruló káosszal. "Ambivalens vagyok Amerikával kapcsolatban. Szeretem és gyűlölöm" - vallja Altman, s így a filmje is az ellentmondásos attitűdök és különféle valóságok szikrázóan eleven és szellemes "dialektikus kollázsa" - sok jó zenével és Keith Carradine Oscar-díjas dalával (I'm Easy).

A minnesotai kisváros színházából több mint harminc éve hétről hétre élőben közvetítik a WLT rádió szórakoztató műsorát. Ám az esős szombat esti előadás más, mint a többi, ugyanis ez az utolsó. A rádiócsatornát az épülettel együtt felvásárolta egy cég, és a vezetőség döntése értelmében mindkettőt felszámolja. A műsor házigazdája és állandó énekese, G.K. számára ez is csak olyan este, mint a többi, a show-nak folytatódnia kell. Mialatt a színpadon egymást követik az énekesek, az öltözőben régi történetek folynak egybe, megismerjük az előadóművészek múltját és jelenét.

Karácsony közeledtével kivágják a három mókus, Alvin, Simon és Theodore otthonául szolgáló fenyőfát. A mókusok - a fával együtt - hamarosan Los Angelesben találják magukat, egy lemezkiadó cég előcsarnokában. Az igazgató, Ian Hawke éppen most rúgta ki Dave-et, a hétköznapinak aligha nevezhető zenei ízléssel rendelkező zenészt és dalszerzőt. A bánatos fickó magához veszi a fa alatt lévő, muffinnal teli kosarat, benne az éhes mókusokkal. A három jómadár bevackolja magát Dave lakásába, teljesen fölforgatva azt. Egyetlen mentségük, hogy nemcsak beszélni, énekelni is tudnak.

A film egy 42 éves, sikeres zeneszerzőről szól, aki rendkívül nehezen viseli a középkorúság tényét. Emiatt kerül válságba jelenlegi kapcsolata is Samanthával, a népszerű énekesnővel. Végül minden összekuszálódik körülötte, mikor egy nap munkába menet megpillantja a leggyönyörűbb nőt, akit valaha is látott és akit éppen oltár elé vezetnek. Galibák és mókás helyzetek egész során keresztül igyekszik megszerezni a nőt...

A tizenéves testvérek Mitchell, Desiree és Danny egy családi zenekar tagjai. Desiree úgy dönt, hogy elhagyja a zenekart saját karrierje miatt. Most, tizenöt évvel később, az anya kieszel egy tervet, hogy a családi banda újra együtt lehessen, és újra össze hozza a családot. De vajon a testvérek képes félretenni a nézeteltéréseiket, és együtt zenélni , vagy már örökre eltávolodtak egymástól?