A kultikus történet Mark Renton-ról szól és az õ "barátairól", akik lázongók, tévelygõk, tolvajok és narkósok...sehogy sem tudnak beilleszkedni az õket körülvevõ társadalomba. Az igazat megvallva, nem is igyekeznek túlságosan. Megvetik, sõt elvetik minden formáját. Ez a parttalan sodródás saját önpusztításuk gyökere. Az egyedüli menekülési lehetõségük a kábítószer, amelyrõl úgy érzik, védõpajzsot tart föléjük. Nem veszik, nem is akarják észrevenni, hogy visszavonhatatlanul az önpusztítás ösvényére léptek. A sors még egy utolsó lehetõséget biztosít Mark-nak, hogy visszaforduljon a lejtõn. Csak az a kérdés, hogy õ akarja-e kihasználni ezt az esélyt, érzi-e a lehetõséget? Igényli-e a változást? Látja-e értelmét...újra megválasztani a saját életét?
John McClane nyomozó New Yorkból Los Angelesbe tart, hogy rendbehozza házasságát. Még csak nem is sejti, hogy rajta kívül még mások is nagy dobásra készülnek Los Angelesben, méghozzá éppen a szeretet ünnepén. Terroristák egy csapata a hidegvérű Hans Gruber vezényletével ugyanis arra készül, hogy megszabadítsa a multinacionális Nakatomi céget több száz milliónyi kötvényétől.
A fantasztikus irodalom mai klasszikusa, Stanislaw Lem művének e filmváltozatát gyakran vetették össze Stanley Kubrick hasonló, bár jóval látványosabb kiállítású filmjével (2001: Űrodüsszeia, 1968). Az űrexpedíció célja itt is egy rejtély megfejtése: egy űrállomáson sorra halnak az emberek. Tarkovszkij filmjének az a legfőbb mozzanata, hogy hőse ráébred arra, hogy a plazmaóceán materializálja azokat, akikre a visszaemlékező bűntudattal és lelkiismeret furdalással gondol. Ezektől megszabadulni csak azáltal lehet, hogy eljuttatják az óceánba a főhős, Kris teljes tudati képét, illetve, hogy emberközpontúvá teszi azt a megújuló kötődés a földhöz, a családhoz és a hazához. Enélkül ugyanis senki nem szabadulhat meg bűnei és hibái terhétől, anélkül pedig nem kezdhet új életet.
Bruno és Guy egy vonaton ismerkednek össze. Annak ellenére, hogy a barátságuk újkeletű, Bruno meglepő ötlettel rukkol elő: felajánlja, hogy megöli Guy feleségét, aki nem akar elválni a férjétől, hogy az ne tudja elvenni új szerelmét, viszont cserébe Guy ölje meg Bruno apját, mert az öreg erőszakosságával Bruno útjában van.
A forrófejű, kőkemény bűnöző, Roger Sartet megszökik egy rabszállítóból, és a Vittorio Manalese vezette szicíliai maffiacsalád szolgálatába áll. Miközben egy hatalmas rablást készítenek elő, Sartet nyomába ered egy hozzá hasonlóan kemény zsaru, Le Goff felügyelő...
Hollywood az 1940-es években. Roger nyúl szeretetre méltó, lógófülű, hadaró beszédű balfácán, a rajzfilmsztár Baby Herman partnere. A tapsifülesnek oltári nagy szíve van, mindenkit imád, de a kis piros leginkább a feleségéért, a szexi Jessicáért dobog. Az asszony hűtlenségével kapcsolatos pletyka rossz hatással van kétdimenziós barátunk színészi teljesítményére. A stúdió felbéreli Eddie Valiant magándetektívet, hogy szaglásszon körül az ügyben. Amikor meggyilkolják Marvin Acme-t, az egyik éjszakai klub tulajdonosát, Roger nyúl lesz a bűntény első számú gyanúsítottja.
Charlie Kaufman úgy ír, ahogy él: nagy nehezen. Ikertestvére, Donald pedig úgy él, ahogy ír: őrülten és lazán. Susan az életről akar írni, de nem is ismeri. John élete pedig könyvért kiált. Négy élet - egy történet. Amely millióképpen érhet véget. Az elmésen felépített történet főhőse Charlie, akinek záros határidőn belül filmforgatókönyvet kell írnia egy bizonyos Susan "Az orchidea-rabló" című könyvéből. Mindenki hajtja a munkában, de Charlie semmire sem jut. Szerinte az egész nem filmre való. Ráadásul idegesíti ikertestvére is, aki zöldfülű forgatókönyvíróként máris több tehetséget mutat nála. A könyvben John az orchidea-rabló, aki mégis rabul ejti Charlie érdeklődését, ahogy annak idején az írónőét is. A készülő adaptációban végül is mindenkinek megvan a maga helye. Vagy nincs.
A film alapjául az 1971-es, hírhedt Stanford-i börtönkísérlet szolgál. A kutatólaborban egy valódi börtönt modelleznek, cellákkal, rácsokkal és megfigyelő kamerákkal felszerelve. Két héten keresztül 20 férfi játssza el a börtönőrök és a rabok szerepét, miközben a tudósok az agresszív viselkedést vizsgálják. A rabok el vannak zárva, és látszólag enyhe megkötések vonatkoznak rájuk, az őrök pedig azt az utasítást kapják, hogy fizikai erőszak nélkül próbáljanak meg rendet tartani. A résztvevők közül bárki bármikor kiléphet, de a szereplőknek fizetett díjat ebben az esetben nem veheti fel. Az első napokban a két csoport közötti hangulat inkább csak bizonytalan, de ahogy telik az idő egyre több valódi konfliktus alakul ki, az őrök pedig egyre drasztikusabb korlátozásokat vezetnek be a fegyelem megtartása érdekében. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kísérlet túl jól sikerül.
A hatalmas óceánjáró, a Poszeidón, pályafutása végén utolsó útjára indul New Yorkból egy görög hajótemetőbe. A tulajdonosok azonban nem tartják be a hajón a biztonsági előírásokat, ezért éppen szilveszter éjszakáján egy hullám felborítja és a legénység az utasok nagy részével együtt a vízbe vész.
Ismét itt van Hercule Poirot mester, a kiváló képességű magándetektív, aki jelenleg éppen a dél-angliai Devon-szigetén kúráltatja magát. Az elegáns szállóban népes vendégsereg gyűlt össze. A nyaralók között ott van Kenneth Marshall és ifjú felesége, Arlena Stuart is. A békés idillt úgy tűnik semmi sem zavarja meg, ám ekkor váratlan dolog történik. A tengerparton rábukkannak Arlena Stuart holttestére. Megfojtották. Először úgy tűnik, hogy a gyilkosság indoka féltékenység, hiszen Arlena nyíltan flörtölt a szállóban. Ám hamarosan kiderül, hogy ennél sötétebb titkok rejlenek az ügy hátterében. Mindenki gyanús. Poirot nyomozni kezd...
A hotel jazz-zenekarának dobosa heves civakodást rendez a híres színésznővel, akit másnap holtan találnak a tengerparton. A holttest mellett egy férfi kabát öve, feltehetőleg a gyilkos eszköz... A fiatalember - Robert Tisdall - aki rátalált, ugyancsak kapcsolatban volt az asszonnyal, ezért elsőként őt gyanúsítják, mert a kabát akár az övé is lehetne. A filmsztár meggyilkolásával vádolt Tisdall megszökik a rendőrfőnök leányának segítségével, hogy megkeresse a gyilkost.
Suzanne (Nicole Kidman) egyszerű időjárásjelentés-bemondó a helyi közösségi televíziónál, de ambíciója ennél sokkalta nagyobb pozíció elérésére sarkallja: híres kommentátor szeretne lenni egy vezető csatornánál. Amikor úgy tűnik, hogy férje akadályt gördít karrierje elé, habozás nélkül megbízást ad egy bérgyilkosnak.
Az ártatlanul elítélt Ben Richards kapitány kap egy utolsó lehetőséget: szabad prédaként részt vehet a “Menekülő ember” című élő televíziós show-műsorban, ahol boldog-boldogtalan az ő bőrére vadászhat. Bár ez a szerepkör felér egy halálos ítélettel, Richards nem olyan fából lett faragva, hogy egy szó nélkül hagyná magát lemészárolni.
Hercule Poirot-t Szentföldre vezető utazása során fura társasággal sodorja össze a végzet. Mrs. Boynton gazdag férje halála után úgy dönt, hogy mostohagyermekeivel és saját lányával utazgatni fognak. A társaság azonban cseppet sem felszabadult... mintha mindenki az asszony halálában reménykedne...
A toronyházban mind több rejtélyes eset, sőt haláleset történik. Amikor új lakó, a gyönyörű Carly költözik a házba, azt tapasztalja, hogy egyre sokasodnak az aggasztó jelek. Az előző lakó kiesett az erkélyről és halálra zúzta magát. Baleset történt, öngyilkosság vagy gyilkosság? És ki az a kukkoló, aki a ház lakóinak minden mozdulatát figyeli? A válaszokat az egész házat behálózó ipari kamerák által rögzített felvételeiből lehet összerakni. Carly élete attól függ, helyesen választ-e két vonzó férfi lakótársa között: az egyik a gyilkosa, a másik a megmentője lehet.
Leah Tyman egy autóbalesetben elveszíti imádott öccsét. A traumát nem képes lelkileg feldolgozni, majd az őt ért veszteséget a balesetnél segédkező orvossal akarja megfizettetni. Lisa álnéven beférkőzik Dr. Robert Steward életébe. A férfi új feleségeként megszállottan és hidegvérrel tör a mit sem sejtő orvos életének tönkretételére.