A dialógusok és valódi cselekmény nélküli film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent világ - kizökkent világ. Reggio filmje hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, de mindenképpen gondolkodásra serkent. Célja, hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, hogy milyen veszélyek fenyegetik változó világunkat, ha az embernek köszönhetően kibillen a kényes egyensúly!

Francis Ford Coppola és George Lucas filmjét különleges koncepció alapján forgatták: hősök, szereplők és párbeszéd nélkül. A párbeszédek helyett zenét hallhatunk a film elejétől a végéig, olyan zenét, ami a világ minden tájának muzsikáját magában foglalja. A karakterek helyett pedig dokumentumfilm szerű felvételek rögzítik azokat az eseménysorokat, amelyek az emberiség történelmének és kultúrájának bemutatásához szükséges. A pár évvel ezelőtt nagy sikerrel a mozikban játszott Baraka című film elődjének is tekinthető alkotás méltó módon mutatja be az emberiség egyetemességét.

Vajon milyen lesz világunk órákkal, napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel és évezredekkel az után, hogy az utolsó ember is eltűnik a Földről? Mi történik az emberek táplálékául szolgáló állatok millióival, mi lesz az ipartelepeken tárolt vegyi anyagokkal, kik hódítják meg az aluljárókat és az épületeket, mi a Föld körül keringő műholdak sorsa? Mérnökök, biológusok, geológusok, éghajlatkutatók és régészek valamint számítógépes animációk segítenek megválaszolni e kérdéseket.