A színhely a New York-i kikötő: Terry, az egykori ökölvívó, sötét üzelmekbe fog Friendly szakszervezeti vezetővel, és akaratlanul belekeveredik egy dokkmunkás megölésébe. A kikötőnegyedben igen aktívan működő Barry páter és Terry szerelme, Edie segítségével Terrynek sikerül kiszabadulnia a szakszervezeti maffia karmaiból.

A 3. világháború következményeként lerombolt Párizsban a túlélők a Palais de Chaillot galéria alá kényszerültek. A túlélők kifejlesztették az időutazást annak reményében, hogy visszaállíthatják a háború előtti állapotokat a jelenben. Akit visszaküldtek – egy férfit – rab volt, akinek homályos emlékei voltak egy nőről, akit az orlyi reptéren látott, amint erőszakoskodnak vele. Újra és újra visszaküldték az időben, és ő újra és újra beszélt azzal a nővel, akiről az emlékei szólnak. A múltban tett látogatása sikeres volt, így a tudósok megkísérelték a jövőbe küldeni a férfit. Miután visszatért a jelenbe, halálra ítélték, de ő azt kérte, hogy hadd menjen vissza gyermekkora Orlyjába. Visszatért, és átélte azt, ami emlékeiben élt: ahogyan a reptéren megöltek egy férfit, aki egy nővel volt. Rájött, hogy saját magát látta felnőttként meghalni.

A táj, az épületek, az emberek kísérteties vonásokat öltenek, a vámpír megjelenését remegő fényhatások kísérik. Nosferatu lassított felvételt sejtetően mozog, a néző felé közeledve egyre hatalmasabb méretűre nő. Az expresszionista gyakorlattól eltérően Murnau nagyrészt eredeti helyszíneken forgatott.

Isaac Davis, a sikeres vígjátékíró otthagyja televíziós állását, csak azért, hogy minden idejét a regényírásnak szentelhesse. Ám írás helyett inkább megpróbál magyarázatot találni elhibázott életére és a nőkkel való szerencsétlen kapcsolatára. Egyelőre nem sok eredménnyel. Felesége, Jill elhagyja, hogy végre összeköltözhessen leszbikus szerelmével. Isaac szerelme, a középiskolás Tracey szintén szakít vele, mert még fiatal és tanulni akar. Mary, a túlképzett és túl neurotikus újságírónő pedig, akit a legjobb barátja mutat be neki, pont olyan, mint ő, épp ezért elviselhetetlen. Woody Allen szerelmet vall állandó lakhelyének, a piszokban és nyüzsgésben is légiesen elegáns Manhattannek.

Az ex-magánnyomozó Jeff Bailey egy kisváros benzinkútját üzemelteti, és boldogan tölti napjait szerelmével - amíg a múltja utól nem éri. Whit Sterling, aki egyszer felbérelte, hogy keresse meg és hozza vissza neki a nőt, aki elhagyta és meglopta, rendezni akar egy régi tartozást: Bailey ugyanis beleszeretett a nőbe, és elszökött vele.

A Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének alaphelyzetét és motívumait idéző filmben Michel meggyőződésből lett zsebtolvaj. Szerinte vannak emberek, akiknek szabad megszegniük a törvényt, s maga is ilyen. Barátnője, Jeanne és egy rendőrfelügyelő hiába próbálja az ellenkezőjéről meggyőzni; ügyessége folytán a rendőrségnek sehogy sem sikerül tetten érnie. Amikor két cinkostársát letartóztatják, Michel átmenetileg elhagyja Párizst. Visszatérvén újra találkozik Jeanne-nal, akit közben egy másik férfi teherbe ejtett. Újra lopásra adja a fejét, hogy a lányt támogassa, de ezúttal elfogják. Jeanne meglátogatja, s Michel ekkor ébred rá, hogy szereti: "Milyen furcsa utat is kellett bejárnom, hogy eljussak hozzád."