Giannis Antetokounmpo az NBA világsztárja, a liga kétszeres MVP-győztese, 2021-ben pedig bajnoki címre vezette a Milwaukee Bucksot. Az útja azonban egy világgal távolabb kezdődött a reflektorfénytől, Athén utcáin, ahol a társadalom peremén nőtt fel három testvérével és Nigériából bevándorolt szüleivel, akik a jobb élet reményében költöztek el Afrikából. Egy napon egy internetkávézóban az ifjú Giannist megragadták az NBA-sztárok képei, és nem sokkal később kosárlabdát vett a kezébe. Egy epikus utazás vette kezdetét, amely egyszerre volt inspiráló, szívszorító és diadalmas. Végül Milwaukee-ban kötött ki, ahol „A görög csodabogár” néven szupersztárrá vált. Túllépve a hagyományos korlátokon, atletikusságával és sokoldalúságával átalakítja a játékot, miközben arra törekszik, hogy az útközben elszenvedett veszteségek emlékét arra használja, hogy a pályán túlmutató hatást érjen el.

A film első részében megismert szereplőket, az ifjú bajnokot és bölcs mesterét ezúttal Japánban látjuk viszont, ahol Miyagi egy régi ellenségével és gonosz unokaöccsével kerülnek szembe. Továbbra is csattannak a pofonok, lendülnek a lábak és repülnek a tehetetlen testek. A karate-filmek haladó hagyományait követő alkotás se többet se kevesebbet nem ígér, mint amit várunk tőle: egy izgalmas harci jelenetekben bővelkedő, fordulatos, izgalmas perceket a képernyő előtt.

Ki is igazából Maradona? Kusturica, a balkán fenegyerek, a mozi világának Diego Armando Maradonája, személyes hangvételű dokumentumfilmjében erre keresi a választ. Ki ez az ember? Ki ez a futballvarázsló? Teszi fel a kérdést ezredszer is magának a világhírű rendező. A nemzetközi futballvilág Sex Pistolsa? A kokain áldozata, aki leszokott a drogokról és eleinte úgy nézett ki, mint Falstaff, később mint egy spagetti reklám. Ha Andy Warhol élne, biztosra veszem, hogy betenné Maradona képét a gyűjteményébe Marilyn Monroe és Mao Ce Tung közé - vallja Kusturica. Ha egész életét a focipályán tölthette volna, akkor boldog ember válhatott volna belőle.