Kim Man-seop özvegy taxisofőr 11 éves lányával él, és nem érdekli a politika. Amikor azonban Gwang-ju városában a nép fellázad a katonai diktatúra ellen, Man-seop ha közvetetten is, de belekeveredik az eseményekbe, ugyanis a helyszínre fuvarozza azt a német újságírót, aki nem retten vissza az eset tudósításától. Az 1980-as Gwang-ju-i felkelés, melyben mintegy hatszázan haltak meg, a koreai demokrácia egyik legvérengzőbb és meghatározóbb pillanata volt.
A Koreai Demilitarizált Övezetben holtan találnak két észak-koreai katonát, akiknek feltehetően egy dél-koreai katona lehetett a gyilkosuk. A nyomozásra tett erőfeszítések kudarcot vallottak, azonban a két ország vezetősége megállapodott abban, hogy az NNSC vizsgálja ki az ügyet. Svájci és svéd igazságügyi szakértőket küldenek a helyszínre. Összesen 16 töltényt találnak, 11-et az áldozatokban és 5 továbbit, pedig egy olyan típusú fegyverbe csak 15 töltényt lehet egyszerre tárazni. Viszont az igazság a gyilkossággal kapcsolatban egyszerűbb, mint amire számítottak, azonban sokkal tragikusabb, keserűbb.
A nyolcvanas években egy dél-koreai család Kaliforniából egy arkansasi farmra költözik, hogy új otthont alapítson. Jacob, a családfő bízik a saját családi gazdaság mielőbbi beindításában. Felesége, Monica jóval szkeptikusabb, s miközben egy csirkefarmon dolgozik, aggódik a nehézségek és kisfia, David egészsége miatt. A napi munka mellett a szülők nem tudnak vigyázni a gyerekekre, ezért segítségül hívják Monica édesanyját Dél-Koreából. A messziről érkező és bölcsességet hozó nagymamával sem boldogulnak könnyen a gyerekek, ám életigenlő, vidám természete mégis változást hoz el a család életében.
A film története szerint a japánok gyarmatosítási korszakának idején 400 koreait kényszerítettek rabszolgasorsba a Hashima szigeten, ahol szénbányászatra fogták őket, ám egy napon a rabok fellázadtak, és megkísérelték a szökést.
A film a II. világháborúban a Japán Birodalmi Hadsereg által szexrabszolgaságra kényszerített koreai nőknek állít emléket. 1944-ben járunk, Korea évtizedek óta japán gyarmat. Dzsongbun és Jonge két tizenéves lány, akik ugyanabban a faluban, de egészen más körülmények között élnek. Az osztályelső Jonge családja módos, édesapja hivatalnok, édesanyja gyapottermesztéssel foglalkozik. Dzsongbun családja szegény, a lány nem is járhat iskolába, ennek ellenére mégis Jonge bátyjába szerelmes. Az egyik éjjel Dzsongbunt katonák rabolják el és egy vagonba rakják. Nagy meglepetésére Jonge is odakerül, aki előzőleg önkéntesként jelentkezett egy iskolai csoportba, mivel azt ígérték neki, hogy Japánba mehet tanulni, ám kiderült, hogy becsapták. A vonat az un. komfort-állomásokra tart, hogy a fiatal lányok komfortnőként szolgálják a katonákat.
A kábítószer bűnözés elleni ügyosztály szedett-vetett csapata, élükön Ko nyomozóval (Ryu Seung-ryong) hírhedt az ügyetlenségéről. Ahol akcióba lendülnek, ott kő kövön nem marad. Utolsó esélyként kapnak egy könnyűnek ígérkező ügyet, miszerint egy drogbanda félreeső hadiszállását kell megfigyelniük. Amikor ezúttal is majdnem felsülnek, minden vagyonukat egy lapra téve megvásárolják a bandával szemközti éttermet, hogy onnan kövessék nyomon a dílerek gyanús tevékenységeit. Eggyel azonban nem számolnak: a csirkesütödét üzemeltetni is kell, hogy ne keltsenek gyanút.
9000 láb (2744 m) tengerszint feletti magasságban, kitör az 1903 óta nyugalomban lévő, mitikus és fenséges Pektu-hegy vulkánja.
Korea hőn szeretett komikusa és kedvenc nővére szexről, szerelemről, kapcsolatokról és a celebéletről mesél. És minden eddiginél jobban felvágták a nyelvét.