Pablo (Eusebio Poncela) és Tina (Carmen Maura) testvérek, szüleik korán elváltak. Tinát eredetileg Tino-nak hívták, de mikor a válás után az apjához került nemet változtatott, és a férfi szeretője lett. Szakításuk óta Tina gyűlöli a férfiakat, undorodik tőlük. Később egy női modellel költözik össze, aki szintén elhagyja, és Tinára hagyja alig tíz éves lányát. A sikeres filmrendező, forgatókönyvíró Pablo szerelmes a fiatal Juan (Miguel Molina)-ba, aki viszontszereti. Valami azonban hiányzik. A rendezőt az utcán leszólító Antonio (Antonio Banderas) viszont bármit megtenne a férfiért. Kapcsolatuk azonban nem működhet, hiszen Pablo mást szeret, amit Antonio nehezen vesz tudomásul. A reménytelenül szerelmes fiatalember úgy gondolja szerelmük csak egyféleképpen teljesedhet be: ha megöli Juan-t. Mikor Pablo értesül kedvese haláláról, dühében nekihajt egy fának, és a baleset következtében amnéziás lesz. Tina ezalatt végre újra szerelmes lesz Antonioba...
Joon (Mary Stuart Masterson) bájos és okos lány, ráadásul művészi hajlamokkal is rendelkezik, de kórosan kiegyensúlyozatlan. Benny (Aidan Quinn), a bátyja, akivel kettesben él, a széltől is óvja. Joon mást nem is visel el maga körül, a házvezetőnők hamar menekülőre fogják a dolgot. Egy este együtt kártyáznak Benny haverjaival, és a testvérpár veszít - vagy nyer? -, mert büntetésként rájuk bízzák Samet (Johnny Depp), aki felettébb fura figura. Legszívesebben egész nap egy fa tetején gubbaszt, vagy beleveti magát példaképei, Buster Keaton és Charlie Chaplin utánzásába. Joon az első perctől vonzódik hozzá, Benny viszont a falra mászik Sam bohóckodásától.
Chaplin csavargó figurája megjelenítésében legnagyobb szerepe a megjelenésen kívül az arcjátéknak, és a pantomimnak van. Szinte mindent a pantomim alá rendel. Ez a mozgási mód határozza meg a komikus segédeszközök kiválasztását, szerepeltetését, mozgatásának mikéntjét. Ezért van meghatározó szerepe a bambuszbotnak is. Ebben a filmben egy másik eszköz gazdagítja új színekkel pantomimját, a korcsolya, a görkorcsolya, mely ismét rengeteg nevettető helyzetet teremt...
Chaplin mint zálogos tevékenykedik nap, mint nap. Hogy becsüsként mennyit ért a dolgokhoz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az átvételre hozott vekkeróra esete, de más miatt sem lehetünk teljesen nyugodtak.
Ki ne imádná ezeket a kis pattogó, teniszlabdaszerű szörnyeket, akik mindenkit felzabálnak, akárcsak a kisgömböc? Ráadásul olyan gyorsan, hogy még sikítani sincs idõ... A horrorrajongók ugyanúgy imádják ezt a kis költségvetésű horror fricskát, mint Romero zombifilmjeit, annyi különbséggel, hogy az elõbbin két borzongás között még nevetni is lehet. A történet ?egy távoli? galaxisban kezdõdik: a rémecskék kiszabadulnak a szigorúan õrzött börtönbõl, és elindulnak a Földre, hogy csillapítsák éhségüket. A börtön igazgatója két vadászt fogad fel, hogy elkapja a szökevényeket. A szörnyvadászok üldözõbe is veszik õket. A Brown család egy kicsi farmon él. Egy hangulatos vacsora után hullócsillagot vesznek észre, amely éppen a házuk mögötti domboldalba csapódik. Apa és fia együtt indulnak el megnézni. A vacsora folytatódik, de most már nem csak a Brown család asztalán.
Ebben a filmben Chaplin kétbalkezes szabóinas, szédült nőbolond, aki méreteket véve egy kuncsaftról, a szép hölgyről a centiméterrel átfogja a bábut is, és hozzáméri a derékbőséghez. Tönkreteszi a vasalni való nadrágokat, s amikor a türelmét vesztett mester kirúgja, fölcsap grófnak egy lányos háznál, hogy ott, a "másik közegben", a gazdagoknál másfajta dolgokat műveljen.