A háziasszony Evelyn Ryan elhatározza, hogy alkoholista férje helyett ő veszi át a családfenntartó szerepét: hogy eltartsa 10 gyermekét, jelentkezik egy reklámszlogeníró versenyre. Férje, Kelly nem nézi jó szemmel ezt. A férfi valaha énekes akart lenni, ám egy autóbalesetben elvesztette az énekhangját. Depresszióját csak fokozza, hogy a családfői tekintélye is megingani látszik, erőszakosan kezd viselkedni...
A frissen megözvegyült Eddie nehéz döntés előtt áll: határoznia kell fiai jövőjéről, és bármennyire nem szívesen teszi, meg kell kérnie Kurnitz nagyit, hogy ameddig ő egy jövedelmező állást nem talál, gondoskodjon a gyermekeiről, Jay-ről és Artyról. A fiúk így közelebbről is megismerkednek a kissé érdes modorú nagyi világával, a népes, ámde kifejezetten különc rokonsággal: a család feketebárányával, Louie bácsival, valamint Bella nénivel és annak kissé furcsa széptevőjével, aki egy moziban dolgozik.
A két jó barátnő a Wight-szigeten és a Brightonban nő fel az 1970-es és 1980-as években.
A nemrég elvált Alice új életet kezdene, ezért lányaival együtt visszaköltözik szülővárosába, Los Angelesbe. A 40. születésnapi buliján megismerkedik három feltörekvő fiatal filmessel, akik épp producert és nem mellesleg albérletet keresnek. Amikor anyja unszolására Alice beleegyezik, hogy ideiglenesen beköltözzenek a vendégházba, meglepően jól alakulnak a dolgok. A kibővített családi idillbe azonban váratlanul betoppan a volt férj, aki hirtelen nem is tudja melyikükre legyen jobban féltékeny.
Marie, a fiatal tanítónő a bolondulásig szerelmes barátjába. Nem is csoda, hiszen Paul igazi férfiszépség, csak egy dolog hibázik nála. Bár egy ágyban alszanak, a fiút a szex, a testi közelség taszítja. Így a lány más karjaiban jut el a csúcsra, először a férfiasan gyengéd Paolo, majd a szado-mazo játékokban otthonos iskolaigazgató veszi pártfogásába. De Marie lassacskán egyre ingoványosabb talajra téved, ahonnan nehéz a visszatérés...
Effi Briest, boldogságra, szerelemre vágyakozó fiatal nő, akinek őszinte, közvetlen lénye összeütközésbe kerül az igazi, mély érzelmeket elpusztító konvenciók által gúzsba kötött porosz társadalmi morállal. Effi a szülők által elhatározott házasság rabja lesz, mégpedig szinte még gyermekként: tizenhét évesen. Főhivatalnok férje, a természetellenesen merev és rideg porosz báró mellett az élénk, vidám lányból búskomor, nyomott hangulatú asszony lesz. Nem csoda hát, hogy a magányból kitörési lehetőséget keresve "bűnös" szerelem ébred benne egy helyi világfi, Crampas őrnagy iránt. A hűtlenséget férje a társadalommal összhangban végletes módon elítéli, és válasza is szenvtelenül végletes: párbajban megöli az őrnagyot, Effit pedig eltaszítja magától, és megtagadja tőle cseperedő leánygyermekét is. Effi az érzéketlen kor álságos erkölcseinek áldozata lesz: valósággal elsorvad a magánytól.