Négy - kitűnő színészek alakította - értelmiségi polgár összeszokott együttesként látogat el egyikük vidéki házába, hogy ott zavartalanul elégíthessék ki kifinomult ínyenc vágyaikat néhány meghívott prostituált, majd az ott marasztalt helybéli tanítónő társaságában. Az ínycsiklandó gasztronómiai élvezet állati zabálássá fajul, párhuzamosan a rafinált szexuális örömszerzés elfajulásával. Nyilvánvaló, hogy az az emberi bomlás, amely az élvezetek ilyen hajszolásában kulminál, önpusztításhoz, halálhoz vezet, amit csak a más alkatú - ebbe az életformába csupán belekóstoló - nő élhet túl. Ferreri itt vetette fel talán a legerőteljesebben - és kétségtelenül a legsokkolóbban - az általános emberi lealacsonyodás problémáját, amely oly jellemző tárgya volt a posztmodern filmeknek.
Éjszaka van. Egy párizsi hídon könnyes szemű lány hajol a Szajna fölé, úgy tűnik, vízbe akarja fojtani bánatát (s magát). Ám egy hang megszólal a háta mögött, és a lány követi a férfit. Gabor, a késdobáló éppen partnert keres a műsorához, aki vállalná az eleven célpont szerepét. Adele-nek nincs vesztenivalója, elfogadja hát az ajánlatot. A két sorsüldözött együtt sikeresen boldogul, s az élet hirtelen szép lesz. Ám a váratlanul jött szerencse csak addig tart, amíg együtt maradnak.
Martin Griffon rendőrfelügyelő egy ügyvéd meggyilkolása ügyében nyomoz, amikor korrupció nyomaira bukkan. Nyomozása során egyre érdekesebb információkra lel, kiderül, hogy az ügy szálai a legmagasabb kormánykörökig érnek. Griffon nehéz helyzetbe kerül, mert fogalma sincs arról, hogy kiben bízhat, és kiben nem, beleértve a saját kollégáit is. Ha nem vigyáz, az könnyen az életébe is kerülhet. Az újságíró szerelme támogatása nélkül a rendőrfelügyelőnek esélye sincs arra, hogy felgöngyölítse az ügyet.