Igazi szupercsapatot láthatunk akció közben Stanley Kubrick kitűnő filmjében, amelynek tárgya a vietnami háború és az a folyamat, amely során a katonák lassan elvesztik emberi mivoltukat és gyilkológépekké válnak. Hőseink egy kőkemény kiképzőtábor kellős közepén találják magukat, ahol egy állati kegyetlenségű őrmester veszi őket kezelésbe, aki pitbullagyával pusztán háborús nyersanyagot lát a kiképzendő újoncokban. Az Acéllövedék nem babazsúrokon való vetítésre készült: a cselekmény durva, a történet erős, a párbeszédek humora gyilkos. És mint oly kevés film, Kubrick alkotása - mutassa bár épp a kíméletlen alapkiképzést vagy a hue-i csata rémálmát - minden pillanatában telibe talál.
Sok ember hagyja el a szülőföldjét, és máshol kezd új életet. A legtöbb országban azonban nincs hely a számukra, gettókban élnek. Az ilyen bevándorlók lakta külvárosokban virágzik a gyűlölet. A kilátástalanság, meg nem értettség és az elszigetelődés táplálja, belopja magát minden házba, az emberek lelkébe. A tizenhat éves Abdul kórházba kerül a rendőrökkel való összecsapás következtében. A fiú haverja, Vincent találta meg azt a pisztolyt, amelyet a zavargások során az egyik rendőr elveszített. Arra az elhatározásra jut, hogyha meghal a barátja, akkor az életéért cserébe megöl egy rendőrt.
Az amerikai "forró" Dél: Alabama állam az 1930-as években. Dúl a fajgyűlölet, így amikor az egyik városkában megerőszakolnak egy fiatal fehér nőt, szinte mindenki szentül hiszi, hogy csakis egy fekete lehet a tettes. A helyi rendőrség hamar ki is pécéz egy megfelelő gyanúsítottat, a tagbaszakadt Tom Robinsont többen is látták a bűntény közelében. Ebben a környezetben a színes bőrű Robinson esélyei a felmentésre szinte a nullával egyenlők, nem vitás, hogy a bíróság gyorsított menetben ítéli majd halálra, ha csak a felbőszült tömeg már annak előtte meg nem lincseli. A város köztiszteletben álló, minden ízében tisztességes ügyvédje, Atticus Finch közmegdöbbenésre vállalja Robinson védelmét - tudván, hogy ez a döntés egész pályafutása végét jelentheti...
Brooklyn lepusztult negyedének egyik utcasarkán áll a környék egyetlen fehér üzlete, az olasz származású Sal pizzériája, amit a két fiával vezet. Szemben vele a szorgalmas dél-korei házaspár kereskedése. Egy képkiállítás miatt a fekete fiatalok bojkottot akarnak hirdetni a pizzázó ellen. A nagy kánikulában pattanásik feszülnek az idegek, mígnem az olasz elveszti önuralmát, és összetöri az egyik fekete rádió-magnóját. Elszabadul a pokol, a kiérkező rendőrök megölik az egyik feketét. Társai bosszúra szomjaznak.
Célestine Normandiában egy vidéki nemesi családnál szobalány. A filmen az ő naplójának oldalai elevenednek meg. Úrnője vallási őrületben él, a ház feje pedig a cselédeket hajkurássza. A fiatal lány mindkettőjüknek kiszolgáltatott, miközben mélységesen meg is veti őket. Egyetlen barátja egy kilencéves kislány, akit azonban egy nap megerőszakolnak és meggyilkolnak. A cselekménynek ez a tragédia kerül a középpontjába, hiszen Célestine is nyomozásba kezd, miközben szép fokozatosan asszimilálódik a környezetéhez...
Ez a történet két nőről szól, akik utcalányok és egyben egy kicsit hercegnők is. Az egyikük Caye, aki közel 30 éves, a munkásosztályból származik, külseje rendezetlen. Zulema egy száműzetésben élő "hercegnő". Kedves lány, de a mindennapjai meg vannak pecsételve, hiszen illegális bevándorló. Amikor találkoznak, helyzetükből adódóan konfliktus alakul ki közöttük. A legtöbb prostituált érthető okokból ki nem állhatja azokat a bevándorlókat, akik az ő szakmájukban kívánnak elhelyezkedni. Caye és Zulema azonban hamar rájön, hogy - bár helyzetük különböző - hasonló problémákkal küszködnek. Ennek a barátságnak a komplexitása adja meg a film alaphangulatát.