Richard Collier tehetséges drámaíró. 1972-ben, első színdarabjának bemutatóján egy titokzatos idős nő egy zsebórát ajándékoz neki, "Gyere vissza hozzám" felirattal. Néhány évvel később, Richard élete romba dől. Alkotói válságban szenved, ezért elutazik egy gyönyörű fekvésű tengerparti szállodába. Egy század eleji gyönyörű színésznő, Elise, portréja olyannyira megihleti, hogy a férfi belészeret. Színházi kosztümöket vásárol, hogy a festményen lévő szerelme közelébe férkőzzön. Képzelőereje visszaröpíti 1912-be.
Johnny, annyi kortársához hasonlóan, önkéntesként jelentkezik a Nagy Háborúba. És a harcmezőn, mint megannyi sorstársa, az ellenséges tűzben borzalmasan megsebesül. Szerencse, vagy inkább balszerencse, hogy életben marad, holott keze-lába és arca nagy része odaveszett. Így egy külön kórteremben, vakon-némán-süketen tengeti napjait. Az orvosok meggyőződése, hogy nincs magánál, így az emberi test működését illusztráló, amolyan bemutató "mintadarabként" tartják mesterségesen életben. Johnny azonban öntudatra ébred, s végletesen korlátozott eszközeivel, kétségbeesetten próbál kapcsolatba lépni a külvilággal, miközben agyában újra és újra, egyre vadabb fordulatokkal tarkítva, leperegnek életének eseményei.
Francis Ouimet 1893-ban, egy Massachussets-i munkáscsalád gyermekeként született, és a golf bűvöletében nőtt fel. A golf abban az időben a gazdagok és kiváltságosok időtöltése volt, míg a sportágat az angol és skót profi játékosok uralták. Francis labdaszedőként kezdett dolgozni az egyik golfklubban, míg a szabadidejében maga is megpróbálkozott a játékkal. Kimagasló tehetsége révén ő lett az első amatőr, aki indulhatott az amerikai nemzetközi bajnokságon. Kemény küzdelem bontakozott ki az ismeretlen amatőr és Anglia első profi golfjátékosa, Harry Vardon brit bajnok között.
Maddy Whittier, aki egész életét az otthonában töltötte, mert mindenre allergiás, beleszeret a szomszédba költöző fiúba.
1918-ban Amerika belépésével csúcsosodik ki az I. világháború. A német légierőben föleg az arisztokrácia tagja szolgálnak. A pilótahiány miatt a a vezérkar lehetővé teszi az alacsonyabb osztályból származók belépését is. Egyikük Bruno Stachel. Már kezdettől fogva nem tudott beilleszkedni a csapatba, ennek ellenére mégis megpróbálja bebizonyítani, hogy ő jobb pilóta, mint mások. Miután repülő ásszá válik, a prarancsnokság propagandacélokra használja fel, mint nemzeti hőst, ami a katonák harci szellmét hivatott növelni és az alacsonyabb osztályból származók is lehetnek sikeres tisztek. Immelmann volt az első pilóta, aki megkapta a Pour le Mérite érdemrendet, Németország legmagasabb katonai kitüntetését. Ez a medál később a „Kék Max” néven vált ismertté Immelmann emlékére. A kitüntetését II. Vilmos császár adta át 1916 januárjában.
Az I. világháborút követő években a háborúban megedzett merész pilótáknak sokkal prózaibb mesterség után kellett nézniük: a "Repülő cirkusz" mutatványosaiként vakmerően kalandos vállalkozásokban kerestek életüknek új értelmet. Így tesz Waldo Pepper is, aki a földhözragadt mindennapok unalmas világa helyett minden tiltás ellenére a végtelen kék eget választja, magasban szállva a felhők fölött.
A film egy izgalmas szerelmi történet, ami az olaszországi Dolomitoknál játszódik az első világháború kitörésekor, Olaszország és az Osztrák-Magyar-Monarchia közötti háborúban 1915-ben.