Szöveg nélküli. Az Utolsó ember a filmtörténet időtlen klasszikusa, amelyet 1958-ban a "brüsszeli 12"-be, minden idők legjobb filmjei közé is beválasztottak. Egy hotelportás története, akit öreg napjaira vécésnek fokoznak le, s akit a megaláztatás tönkretesz, hiszen pompás egyenruhájával élete értelmét is elvesztette. Murnau - és vele egyenrangú alkotótársai, Carl Mayer forgatókönyvíró, Karl Freund operatőr és nem utolsó sorban a főszerepet játszó, zseniális Emil Jannings - inzertek nélkül, a szöveg súlyától megszabadulva csak képekben, montázsokkal mesélik el a szívszorító történetet. A kamera szabadon mozog, követi a hős sorsát - az események főszereplőjévé válik. A hotel zsongó élete, az öreg portás részeg-jelenete, a pletykázó asszonyok montázsa, a szürke külváros és a csillogó hotel kontrasztja felejthetetlen képsorokban elevenedik meg.

Reuben kockázatelemző menedzser, mindig előre eltervezi az életét. Soha nem kockáztat, így nem érheti meglepetés. Vagy mégis? Imádott hitvese megcsalja a nászúton. Jöhet még valami más is? Valami rosszabb? Bizony, egy másik nő! Polly tökéletes ellentéte Reubennek, élvezi, hogy sodródó életstílusa váratlan helyzetek elé állítja. Mindig van új lehetőség, ha a jelenlegi nem jönne be. Amikor a sors ugyanarra a bulira sodorja őket, a nemrég faképnél hagyott Reuben úgy dönt: most az egyszer a véletlenre bízza magát. Lehet, hogy nem kellett volna. Polly alaposan felforgatja az életét.