Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett. Ezt követően Moore felnyitja Bush privát Pandora szelencéjét: bemutatja milyen szoros baráti szálak fűzik a családot és üzlettársaik körét, a Szaúd-Arábiai királyi családhoz és a bin Laden-rokonsághoz. Az Iraki háború kitörésekor Moore mély együttérzéssel és visszafojtott haraggal vizsgálja az emberi szenvedéseket. Miközben az amerikai hátországot elárasztják a háború következményeivel birkózó családok hatásos portréi, az amerikai katonáknak a kiábrándultsággal és az iraki frontvonal valós borzalmaival kell szembenézniük. A helyzet abszurditását és botrányosságát csak fokozza Moore beszámolója arról, hogy az üzleti élet vezetői hogyan igyekeztek hasznot húzni az emberi szenvedésből, az iraki olajból és az amerikai adófizetők véréből és dollárjaiból?

Az Abu Ghraib börtön az amerikai hadtörténet egyik legszégyenletesebb incidensének adott helyet. Mindannyian láttuk az esti hírösszefoglalókban a levetkőztetett foglyokat, a meggyalázott testekből épített piramist és a felettük őrt álló fiatal tizedesnő aljas vigyorát. Most lehetőségünk nyílik közelebbről megismerni azoknak a férfiaknak és nőknek az igaz történetét, akik átlépték a keskeny határvonalat vallatás és kínzás között.

Morgan Spurlock dokumentumfilm-rendezõ, aki az amerikai gyorséttermekrõl szóló Super Size Me című filmjével lett világhírű, nem kisebb feladatra vállalkozik, minthogy megtalálja Oszama bin Ladent. Az apropót az adja, hogy a rendezõ felesége gyermeket vár. Spurlock már elõre félti gyermekét a világtól, amibe beleszületik, a terrorizmustól, ami mindennapos lett a világ számos pontján. Így szülõi felelõsségtudata arra sarkallja, hogy a magányos akcióhõsök szerepébe bújva, megkeresse a világ elsõ számú közellenségét. Ahhoz, hogy megtalálja, meg kell ismernie nem csak Oszama bin Laden múltját, hanem azt a közeget is, ahonnan jön. Elutazik hát a Közel-Keletre, hogy Egyiptomot, Marokkót, Izraelt, Jordániát, Afganisztánt, Szaúd-Arábiát és Pakisztánt bejárva a nyomára akadjon. Eközben megismeri az ottani emberek életét, gondolkodásmódját és véleményüket az Amerikai Egyesült Államokról.

A Sivatagi Vihar néven ismertté vált hadművelet legfőbb célja az iraki hadsereg és a gazdasági, ipari infrastruktúra megsemmisítése volt. A legkorszerűbb légi járművek - például az F-117-es „Stealth Fighter” - repültek együtt kötelékben 40 éves veterán gépekkel, például a tiszteletet parancsoló B-52-essel. A stratégiai légicsapások az öbölháborúban bemutatja a szövetségesek 1991. január 16-áról 17-ére virradó éjszaka megindított támadásának történetét. Részletesen ismerteti a legfőbb géptípusokat: F-111, IDS Tornado és F-15E. Megismerhetjük a kulcsfontosságú fegyverzeteket és rendszereket, amelyek hatékonnyá tették ezeket a gépeket. A filmen látható felvételek zöme a Sivatagi Vihar hadműveletet örökíti meg, ezért ez az egyik leghitelesebb dokumentáció. Kiemelkedő fontosságú az a rész, ahol a légi ellentámadás során lelőtt olasz Tornado pilótafülkéjében ülő legénység beszélgetése hallható.

Az Irak elleni stratégia légicsapás sorozat alatt a szövetségesek támadó repülőgépei több ezer harci bevetésre szálltak fel. A cél az volt, hogy kiiktassák az Iraki tankokat és a tüzérséget. Az ellenséges tankok a gyalogságra nézve állandó veszélyt jelentettek, mivel szó szerint letaglózhatták volna őket. Ezek a légitámadások biztosították az utat a Szövetségesek gyors földi csapatainak, amelyeknek csupán három napra volt szükségük az iraki hadsereg felszámolásához. A filmen láthatják, ahogyan a Szövetségesek repülőgépei, az A-10, az AV-8B, a Jaguar és az AH-64 Apache végrehajtották ezeket a feladatokat. A Sivatagi vihar hadműveletben ezek a légi csapások sorsdöntőek voltak, az első harcoktól kezdve Chafdzsí elfoglalásán át egészen Kuvait végső felszabadításáig.

A „stealth”, vagyis a csökkentett észlelhetőség technikája forradalmasította a légi háborút. Ahogy azt a Sivatagi vihar hadművelet is megmutatta, az F-117A típusú gépek a radarok számára észrevétlenül repültek a szigorúan őrzött Bagdad felett, és bombáikat úgy dobták le, hogy nem kerültek veszélybe. Az öbölig háborúban részt vevő negyven F-117-es gép 1270 harci bevetést hajtott végre, és a szövetségesek által felhasznált, lézer irányítású muníció 30%-át dobták le. Ahogyan azt a felvétel is részletesen elmagyarázza, az a tény, hogy a gépek a radarok és a hőérzékelők előtt észrevétlenek maradnak, a lopakodó repülőgépeknek óriási taktikai előnyt biztosít. Az F-117A-k öbölháborús tevékenységének részletes leírását a pilóták beszámolói egészítik ki: részben saját élményeikről beszélnek, részben pedig arról a harci fölényről, amelyet a lopakodó technika biztosít.