Andrew híres akar lenni. New York, tehát az Egyesült Államok, tehát az egész világ egyik leghíresebb zeneiskolájába, a Shaffer Konzervatóriumba jár, dobolni tanul, rengeteget gyakorol, és mindenre képes volna a siker érdekében. Legalább is, azt hiszi. De találkozik egy tanárral, aki még nála is elszántabb. Ő abban hisz, hogy a tehetséget mindenáron fel kell szabadítani, és ami bujkál, azt ki kell préselni a tanulókból. Akkor is, ha kínlódnak, ha sírnak vagy belehalnak. A kezdő zenész és a sokat látott veterán egymásnak feszül. A tanár felveszi a kezdő dobost a zenekarába, de az első örömöt nagyon sok keserűség követi. És egyikük sem adja fel könnyen, amit elkezdett. Mindketten tartják a ritmust...
Jake és Elwood Blues a két fehér csirkefogó él-hal a blues zenéért. A fekete öltönyös, fekete kalapos, sötét napszemüveges duó életében eljött a pillanat, hogy minden bűnük megbocsátást nyerjen. Megtudják, hogy le akarják bontani az árvaházat, ahol ők is nevelkedtek. Mary nővér hiába fohászkodik Istenhez, itt már csak egy köteg dollár segíthet. A Blues-fivérek elhatározzák, hogy összetrombitálják a régi bandájukat. Azután néhány fellépéssel elég pénzt szereznek ahhoz, hogy segíteni tudjanak a nővérnek. A dolgok azonban nem egészen úgy alakulnak, ahogy kellene.
Ray Charles a szegény, délről érkezett, sanyarú sorsú, vak, színes bőrű zenész, aki a társadalmi és művészi korlátokat ledöntve átírta az amerikai zene történetét. Kamaszként szállt fel a floridai buszra, hogy átszelve az Államokat, a nyüzsgő Seattle-i dzsesszéletben pallérozza zenei tudását. Kezdetben sokat küszködött azért, hogy tisztességesen bánjanak vele, és meglelje saját útját. Majd felfedezi őt egy lemezcég, üstökösként tör be a zenei életbe, és világhírnévre tesz szert. A sztárságért azonban súlyos árat fizet: egy életen át küzd a kábítószerrel és a viharos szerelmi ügyekkel.
Miles Davis (1926-1991), a látnok amerikai jazztrombitás mozgalmas életét és zseniális művészi pályafutását ismerheti meg a közönség.
A Te, aki élsz svéd, francia, német, dán, norvég koprodukcióban készült, tragikomikus szkeccsfolyam, melyben egy túlsúlyos nő, egy kiábrándult pszichiáter, egy összetört szívű grupi, egy ács, egy üzletember, egy általános iskolai tanár és szőnyegárus férje életének pillanatain keresztül mesél az emberiség félelmeiről, érzelmeiről és vágyairól - a lét örök kérdéseiről.
Emmet Ray, a harmincas évek legendás jazzgitárosa felelőtlen, dőzsölő, arrogáns és pimasz ember volt, de egyike a legnagyobbaknak, akiknek az ujja valaha is megérintette a hangszer bundjait. Talán csak a nagy Django Reinhardt-ot tartotta nagyobbra a világ zeneértő közönsége. Ahogy neves pályatársa mögött mindörökre a második maradt, magánéletében is a szerencsétlenség jutott osztályrészéül. Zenei karrierjét megelőzően lányok futtatásából tartotta fenn magát, s miközben vagyonokat dobott ki csillogó-villogó ruhákra és drága autócsodákra, a nőket úgy dobta el magától, mint egy törött pengetőt. Amikor találkozik Hattie-vel, a visszahúzódó néma lánnyal, arroganciája és hűtlensége fontosabb számára az igaz érzelmeknél. A gyönyörű, önérzetes, ám a hűséget meglehetős szabadossággal kezelő írónő, Blanche oldalán aztán rádöbben - túl későn -, milyen sokat is jelentett számára az őt rajongásig szerető lány.
A Low Down című filmdráma a kiváló dzsesszzongorista, Joe Albany életét eleveníti fel. A páratlan művész életútját legfiatalabb lánya szemén keresztül tekinthetjük meg, aki szemtanúja volt apja alkohol- és drogkábulatainak az 1960-as és '70-es években.