A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".

A dokumentumfilmből kiderül, hogy a macskák miért érkeznek mindig négy lábra, miért dorombolnak, és hova mennek a macskaajtón kilépve.

A világűr sötétjéből nézve bolygónkat a "föld" egy teljesen helytelen elnevezés. Területének hetven százalékát víz borítja, így bolygónk szikrázóan türkiz színben pompázik, ha a távolból figyeljük. Kifejezetten a víz és a hatalmas óceánok teszik a földet egyedivé. Az óceánok a földi élet bölcsői, ők határozzák meg éghajlatunkat és adnak helyet legkülönfélébb élőlények. Szerves részei életünknek és megóvásuk számunkra a legnagyobb kihívás. Annak ellenére, hogy a tengerek alkotják bolygónk területének kétharmadát, többet tudunk a hold felszínéről, mint a tengerek mélyéről. Most először nyílik lehetőség, hogy betekintést nyerjünk abba a világba, amit eddig csak kevesen láthattak, az óceánok és bennük valamint partjaiknál virágzó csodálatosan változatos élőlények világába. Az ismerttől az ismeretlenbe, a Kék mélység feltárja a tengereket és annak elbűvölő, csábító és kegyetlen világát.