Egy középkorú férfi visszaemlékezik életére, gyermekéveire, családjára, kapcsolataira. Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullnak szét az időben. Az emlékezés előhívja a múltból azokat az alapvető etikai és morális problémákat, amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre. Az önmagával való szembenézés, a permanens önreflexivitás állandó meditatív állapotot eredményez, amely szükségszerűen vezet el a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez. Tarkovszkij önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotása hitvallás a művészetnek az emberi lélekre gyakorolt hatásáról és a művészek morális felelősségéről.

1939, Spanyolország: a véres polgárháború végén Franco tábornok fasiszta csapatai felszámolják a maradék köztársasági erőket. A tízéves Carlost, egy meggyilkolt republikánus harcos fiát apja bajtársai egy isten háta mögötti árvaházba viszik. Az igazgatónő, Carmen és a tanár, Casares professzor a köztársasági erőkkel szimpatizáltak, ezért befogadják a kisfiút. Nehezen tudja megszokni új környezetét, főleg Jacintót, a durva gondnokot. Ráadásul éjjelente egy régi lakó, Santi szelleme kísérti Carlost. Az udvaron egy óriási fel nem robbant bomba emlékeztet a halál közelségére. Franco katonái nincsenek már messze, a szellem vészt jósló hangja pedig egyre erősebb.

A 18 éves Guy Malyon a Cambridge Egyetemen ismerkedik meg és kezd szenvedélyes viszonyt az arisztokrata származású Gilda Bessével. A hedonista lány és a fiú évekkel később egy párizsi apartmanban lakik egy Mia nevű spanyol menekülttel hármasban. A háború közeledtével a fényképész Gilda csak karrierjével és egyedi életformájának fenntartásával törődik, Guy és Mia azonban kötelességének érzi, hogy harcoljon a fasizmus ellen - ez, valamint egy sötét titok talán örökre elválasztja a hármast....

Manuela magára marad, amikor férje, Justo a spanyol polgárháborúban fegyvert fog Franco nacionalistái ellen. A férfit elfogják és koncentrációs táborba zárják. Csak évekkel később szabadul. A fogság azonban nem törte meg, a francia ellenállásban folytatja a harcot a nacionalizmus ellen. Hosszú esztendők telnek el úgy, hogy Manuela bármilyen hírt kapna felőle. Az asszony nehezen viseli a sorsát, ám soha nem adja fel a reményt, hogy a férje egyszer visszatér majd hozzá.