A digitális technika nem ismer korlátokat. Az ember csuklójába beépített digitális óra megmutatja, hogy az illető mennyi idő múlva találja meg az igaz szerelmet. Oona szerint az ő időzítője nem működik, mert üres. Ez azt jelenti, hogy a jövendőbeli lelki társa - bárki legyen is az, és bárhol is legyen - még nem jelentkezett a szolgáltatásra, még nincs beültetve neki a szerkezet. Jobb híján - a szabályt megszegve - Oona e nélkül randevúzik. Hamarosan találkozik Mikeyval, egy helyes sráccal, aki a helyi szupermarketben dolgozik. Ám Mikeynak már van időzítője, ami azt mutatja, hogy néhány hónap múlva megtalálja a nagy Őt.
Az apokalipszisnek megvan a maga előnye, ha az ember szeret egyedül lenni - egészen addig, amíg fel nem bukkan egy másik szerencsés túlélő, a társaság veszélyével fenyegetve.
A szerelem vak. Igen, lehet, hogy a köznapi értelemben az. Ilyenkor eltűnik a háttér, a szociális környezet, a szülők elvárásai, a barátok ítélete. Mint valami hipnózisban, egyetlen fénylő pontra figyelsz: egyedül halhatatlan lelke egyszeri, mélységes szépségét látod annak, akit szeretsz. Azt látod, ami örök - nem látod, ami viszonylagos. Ha úgy vesszük, a szerelmes ember tehát a legjózanabb realista. (port.hu)