A megrázó film a szétbombázott Berlinben játszódik, éhség és reménytelenség szorításában vergődő emberek között. A háború nemcsak a várost dúlta szét, a szörnyű trauma lerombolta azokat az erkölcsi kapaszkodókat is, amelyek segíthetnék az újrakezdést. A film hőse, a kis Edmund is hiába próbál segítséget kapni a felnőttektől. Kínzó gondjaival magára marad, úgy érzi, egyre súlyosabb felelősség nehezedik a vállára, s ez törvényszerűen sodorja a tragédia felé... "A film értelmezésében már a cím is orientál. A nulla a matematikában az az egység, amellyel nem lehet sem osztani sem szorozni. Nullára annak az embernek az élete jut, akinek egykor meglévő pozitív értékeitől megfosztva kell újra kezdenie az életét. Rossellini 1947-ben nem tévedett, nem túlzott, amikor ilyennek látta Németország helyzetét." (Gyürey Vera)

1941 egyik estéjén Shlomo, a falu bolondja világrengető hírekkel tér haza: a nácik a szomszédos települések összes zsidó lakóját ismeretlen helyre deportálják. Az ő falujuk a következő a listán. Az öregek tanácsa a rabbi vezetésével még aznap este összeül, hogy megvitassák, hogyan menthetnék meg a közösséget. Végtelen veszekedések után a legjobb ötlet csak hajnalban pattan ki Shlomo fejéből: szervezzék meg saját ál-deportálásukat. Eljátsszák az áldozatokat, a vonatszerelőket, a náci tiszteket és katonákat. A fellelkesült lakosok náci egyenruhákat szabnak, vásárolnak egy leselejtezett rozsdás mozdonyt, svájci rokonukat hazahívják, hogy németül tanuljanak tőle, hamis iratokat gyártanak és kocsiról kocsira összetákolják a vonatot.

Két testvér a nagymama temetésekor megtudja, hogy a vér szerinti nagyapjuk nem az, akit nagyapjukként ismernek, hanem egy Zero pilóta(kamikaze), aki odaveszett a háborúban. Mivel senki nem mond róla nekik semmit, megpróbálják kideríteni a még élő bajtársak történetei alapján, hogy milyen ember is volt valójában, de ez nem is olyan egyszerű...

Németország 1942 A Hitler-rezsim politikai és katonai hatalma csúcsán van. A berlini Wedding munkáskörnyékről származó 17 éves Friedrich Weimer kiváló bokszoló. Tehetsége megnyitja előtte a Birodalom jövendő elitjét képző, politikai oktatási intézmény a Napola Allenstein kapuit. Friedrich ebben élete nagy lehetőségét látja, hogy megszabaduljon osztálya korlátaitól. Szülei akarata ellenére jelentkezik a neves iskolába. E számára idegen világban, melyben a nemzeti szocialista képzés és rend uralkodik, kemény konkurenciaharcra és váratlan bajtársiasságra talál egyszerre. Egy szökött hadifoglyok elleni szörnyű bevetés és az egyre mélyülő barátsága a csendes és okos Albrecht Steinnel választás elé állítják Friedrichet mely egyúttal fiatalsága végét is jelenti.

Tót Lajos tűzoltóparancsnok, köztiszteletben álló ember, felesége és lánya isteníti. Fiúk a fronton van. Egy napon tábori lapon közli, hogy őrnagya betegszabadságát szülei falujában tölti. A család felkészül a vendég fogadására, de arra a testi és lelki terrorra, amely következik, egyikük sem számít.

A második világháború egyik legismertebb képét Ivo Dzsima szigetén készítették 1945 februárjában. Hat tengerészgyalogos közös erővel tűzi ki az amerikai zászlót az elfoglalt szigeten. Közülük hárman később elestek, három társuk végül hazajutott, de nem szívesen váltak a háború utáni propaganda eszközévé. Bradley őrmester sosem beszélt a hőstettéről, csendesen élt, és idős korában halt meg. A fia, John csak a temetése után tudja meg, hogy milyen esemény részese volt az apja. Nyomozni kezd, hogy megtudja, mi történt azon a napon Ivo Jimán.

A film a második világháborús dán ellenállásról emlékezik meg, szimpatikus északi szárazsággal és minimális pátosszal. A cím az ellenállás két fontos alakját, az égő vörös hajáról Lángnak nevezett Bent Faurschou-Hviidet és állandóan savanyú ábrázatáról Citromnak becézett Jørgen Haagen Schmith-et jelenti, akik feladva karriert, családot,fegyverrel, gerilla-harcmodorban szálltak szembe az országot megszálló náci német hadsereggel, valamint az őket támogató dán kollaboránsokkal.

1945 Hollandia részben már felszabadult, de 20 mérföldre Amsterdamtól, Haarlem még a német megszállók kezén van. Az ellenállók leszámolnak egy kegyetlen náci rendőrrel. Bosszúból a németek felgyújtanak egy családi házat, lemészárolnak 19 embert és a családból csak a 12 éves Anton marad életben. A film az ő életét meséli el, melyet végigkísért az a tragikus éjszaka.

1942 áprilisában Hitler hadba állítja tengeralattjáróit az Egyesült Államok ellen. A legtöbb amerikai nem is sejti, hogy a szövetségesek mekkora veszteségeket szenvednek el végig a Keleti Parton. Az amerikai haditengerészet ugyanis képtelen feltörni a németek rádiós kódjait, szinte vakon küzdenek támadásaik ellen. Megszületik hát egy titkos bevetés terve: útnak indítanak egy tengeralattjárót, hogy német felségjel alatt foglaljon el egy sérült német tengeralattjárót, az U-571-et, és szerezze meg a kódok feltöréséhez szükséges dekódert.

Törékeny, szőke asszony áll egy hatalmas ország elnöki palotájának az erkélyén. Előtte százezres rajongó, zokogó tömeg, s ő könnyekkel a szemében búcsúzik: "Ne sírj értem, Argentína". Ő Evita Peron, a nő, aki hihetetlen mélységekből jött és hihetetlen magasra jutott. A nő, akit istenként imádtak, mert nem akart más lenni, mint egyszerű ember: bár a pompa lett az osztályrésze, nem felejtette el, mit jelent a nyomor.

1944. szeptember. Churchill és az angol hadsereg vezetése szeretné befejezni a háborút még karácsony előtt, ezért döntő lépésre szánják el magukat. 35 ezer ejtőernyőst dobnak le az ellenséges vonalak közé Hollandiában, hogy így törjék meg a németek ellenállását és bekerítsék a Ruhr-vidéket. Egy kisebb egység azonban más tervet szövöget: a nácik által elrabolt holland aranyat szeretnék megszerezni, mielőtt az Hitler karmai közé kerülne. A katonáknak az ellenségtől körülvéve nehéz dolguk van, főleg mivel néhány nácinak szintén meg van a saját terve a kincset illetően.