Egy spanyol ember hihetetlenül igaz története alapján, aki szklerózis multiplex-ben szenved. Ezzel a betegségével próbál meg befejezni egy Iron-Mant: 3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás és 42 kilométer futás. Az orvosai azt mondták, hogy nem csinálhatna 100 métert sem.

Milos Forman filmje Andy Kaufman amerikai komikus életét mutatja be Great Neck-ben (Long Island) töltött gyermekkorától - amikor "láthatatlan" közönség előtt lépett fel -, egészen a tüdőrák egy ritka fajtája okozta haláláig. A film második része Kaufman pályafutásának kudarcairól szól, arról az időszakról, amikor kissé túl messzire merészkedett. A pankrációhoz való kötődése - amely az évtized egyik legnagyobb szórakoztatóipari svindlije volt - még azokat is elfordította tőle, aki a legtovább kitartottak az előadó mellett.

Gondban van 1593 nyarán William Shakespeare. A londoni színházi élet ifjú titánja alkotói válságban szenved, semmilyen épkézláb ötlet nem jut az eszébe. Akárhogy sürgetik a mecénások és a színházigazgatók, képtelen folytatni legújabb darabját. Leginkább múzsára lenne szüksége. Amikor megismerkedik a gyönyörű Lady Violával, nyomban szerelemre gyullad iránta. Az ihlet visszatér és William a maga érzelmét szövi új darabja soraiba. Ám a sors közbeszól, Erzsébet királynő parancsára Lady Violának hozzá kell mennie Lord Wessexhez.

John Clasky bármit megtenne a családjáért. Jól menő főszakácsi állásának köszönhetően el is halmozza őket mindenféle földi jóval, többek között egy nyári lakkal Malibun, amihez természetesen egy lélegzetelállító házvezetőnő is jár. Csakhogy az új alkalmazott, a Mexikóból emigrált Flor egy mukkot se tud angolul, a Clansky család pedig a spanyollal áll hadilábon. Flor és lánya egy szebb élet reményében jött Amerikába, ám a látszat ellenére az élet Clanskyéknál sem fenékig tejfel. Flor elhatározza, hogy leküzdi a nyelvi nehézségeket és latin temperamentumát kihasználva ráncba szedi a zűrös famíliát: megtanítja nekik, hogy az ember életében a család a legfontosabb dolog.

Valeria Bruni-Tedeschi (5x2, München, Utolsó napjaim) társírója, rendezője és egyben főszereplője is ennek a Cannes-i Filmfesztiválon is díjazott keserédes vígjátéknak, amely a sikeres színésznő, Marcelline kulisszák előtti és mögötti megpróbáltatásait meséli el. A színpad sztárja 40. születésnapja előtt áll, amikor egyszeriben minden megváltozik, szakmai és magánélete egyszerre hullik darabjaira. Biológiai órája egyre hangosabban ketyeg, és új bemutatójának előkészületei során sem igazán talál magára. Ráadásul miközben anyja (Marisa Borini, aki az életben is a színésznő édesanyja) állandóan azzal zaklatja, hogy találjon már végre megfelelő udvarlót magának, Marcelline menthetetlenül belehabarodik színésztársába, a nála jóval fiatalabb, de ellenállhatatlanul sármos Ericbe (Louis Garrel)...