Egy férfi szeret egy asszonyt. Mást vett feleségül, de mindig is őt szerette. Egy napon megszöknek együtt, ki tudja, merre, valahova messzire. Különös lelki azonosság köti őket össze. Gátlástalanok, s félredobva minden társadalmi normát, lopnak, ölnek, hajszolják a gyönyört. A férfi egyszer rájön, hogy a nő megcsalja, és ebben a helyzetben is a maga módján reagál: erőszakkal...
Ismét görbe tükröt tart képmutató kortársai elé e filmjében Woody Allen. Magára öltött figurája ezúttal Harry Block, az elismert író. Nehéz ember, írásaiban nem rejti véka alá személyes tapasztalatait, tablettákon él és imádja a prostituáltakat. Nem csoda, hogy három feleség hagyta el utálattal. Mikor éppen kitüntetést kapna munkásságáért az egyetemtől, ahonnan annak idején kirúgták, alkotói válságba kerül. Utolsó szerelme éppen egyik barátjához készül férjhez menni. Láthatjuk, amint írásainak szereplői és helyzetei visszahatnak mindennapi életére. Mennyi életet, sorsot befolyásolt otromba viselkedésével.
Derry, Észak-Írország, 1972. január 30. A városban ezen a napon békés tüntetés készül a brit kormány intézkedése ellen, mely lehetővé teszi a katolikus írek börtönbe zárását bírói ítélet nélkül. A felvonulás szervezője Ivan Cooper, aki hisz abban, hogy békésen meg lehet oldani a konfliktusokat. A tüntetők között feltűnik a 17 éves katolikus Gerry Donaghy is, aki gyűlöli az ellenségeskedést, és legszívesebben protestáns barátnőjét venné feleségül. A demonstrálók brit katonákkal találják szembe magukat, akik éles lövedéket is bevetnek. A Véres vasárnapon tizenhárom fegyvertelen tüntető hal meg, tizennégyen pedig súlyosan megsebesülnek.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az új évezred egyik legjobb filmje volt a 2002-es Isten városa. A brazil utcák brutális hétköznapjai még számtalan hasonlóan ütős sztorival ellátták a készítőket, így nem csoda, hogy szinte rögtön készült a folytatás tévésorozat formájában. A City of Men (Az emberek városa) 4 évadot ért meg és egyik főszereplőjét, Douglas Silvát még Emmy-díjra is jelölték érte. Silva figurája áll a középpontjában a tévésorozatra ápülő új mozifilmnek is, ami szintén a City of Men címet viseli.
2001 szeptemberében négy muszlim fiatal útnak indul otthonából, az angliai Tipton városából Pakisztánba, hogy részt vegyenek barátjuk esküvőjén. Közülük hárman két és fél évvel később érkeznek haza. Ami ez alatt az idő alatt történt velük, az a legmerészebb képzeletet is felülmúlja. A fiatalokat, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy rossz időben voltak rossz helyen, az amerikai hadsereg foglyul ejti Afganisztánban, és a guantanamo-i fogolytáborba szállítja. Hiába állítják, hogy ártatlanok, az amerikaiak nem engedik őket szabadon, úgy bánnak velük, mint a terroristákkal. Az örökkévalóságnak tűnő idő alatt rendszeresen kínozzák, és válogatott bűntettekkel vádolják őket. Amikor előkerül egy videokazetta Osama Bin Laden-ről, fogva tartóik azt állítják, hogy a fiúk rajta vannak a felvételeken. Szinte a véletlennek köszönhető, hogy egy régi angliai rendőrségi ügy tisztázza őket a vádak alól, és a fiatalemberek 2004 tavaszán hazatérhetnek Angliába.
"A filmtörténet első szerelmes éjszakája" - lelkesedett Truffaut ezért a velencei fesztiválon díjat nyert és óriási botrányt kavart filmért, amely egy 18. századi libertinus történetet helyez át a mai francia pénzburzsoázia világába. A feleség, akinek párizsi szeretőjét vidéki hétvégére hívta meg a férj, egy szegény fiatalember kocsiján érkezik, ugyanis sajátja útközben lerobbant. A szatirikusnak induló film romantikus álomvilággá alakul át, amikor a feleséget és a fiút hatalmába keríti a szerelem. Moreau játéka követi a hangvételváltást, de átváltozása unatkozó, modoros úrinőből egyszerű s természetes szerelmes asszonnyá, bármily váratlan, lényéből fakad.
Alex, a Paranoid Park nevű gördeszkás telep állandó látogatója véletlenül egy szörnyű baleset okozója lesz. A történtek vizuálisan is nagyon megviselik. Tudja ő is, hogy segítene ha megosztaná a titkát valakivel, mégis a hallgatás mellett dönt.
New York, 1974. John, a tizennyolc éves művészpalánta zűrös kapcsolatban áll az apjával, aki nem ismeri fel fia tehetségét. Egyik nap John meglátogatja a barátját és felfedezi, hogy a szomszédban lakik a híres orosz festő, Nicoli Seroff. Elhatározza, hogy meglátogatja a bálványát. Kiderül, hogy Seroff alkoholista, képtelen feldolgozni a felesége elvesztését. A fiú azonban szeretne tanulni tőle. John kitartása és lelkesedése visszaadja az öreg életkedvét és újra feléleszti benne az érdeklődést a munkája iránt. Amikor Seroff Pennsylvaniába utazik, Johnt is magával viszi, hogy tanítsa.
Az 55 éve született Fassbinder korai - az Antitheater ihlette - kamarafilmje München egyik elővárosában játszódik a hatvanas évek végén. Főszereplői nagyrészt munkanélküli fiatalok, négy pár, akik azért alkalmilag partnert is cserélnek egymás között. Bérházak hátsó udvarán, játszótereken, bárokban, lakásokban mulattatják céltalanul az időt: veszekednek, isznak, unatkoznak, mígnem egy görög vendégmunkás fiú kerül be a társaságukba...
Az irányítás határai egy rejtélyes idegen története, aki titkos megbízás teljesítésére készül. Tettei a törvényen kívülre vezetnek, nem bízik senkiben és céljait teljes homály fedi. Utazása paradoxon, egyszerre fókuszált és álomszerű: egy út, mely nem csak Spanyolországon, hanem saját tudatán keresztül is vezet.
A film John Lennon utolsó napjait dolgozza föl, beleértve azt a napot is amikor meghalt. John Lennon-t - a Beatles tagját - 1980 december 8-án gyilkota meg Mark D. Chapman.
A brit zsoldost, Lex Walkert (Craig Fairbrass) hazarendelik Afganisztánból Los Angelesbe, hogy azonosítsa lánya maradványait, ám a férfi a hullaházban szembesül vele, hogy a test egy idegen nőé. Walker úgy sejti, hogy lánya (Shannon Elizabeth) még életben van, ám nagy veszély fenyegeti, ezért meggyőzi Klein nyomozót (Jason Patric), hogy kezdjen el szimatolni lánya eltűnésének ügyében. A nyomok végül a lány korábbi főnökéhez (James Caan) vezetnek, aki cyber-milliomosként bármire képes, csak hogy megvédje birodalmát.